Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

volt a király, jobb felől pedig a királyné. Itt a Téged, Isten, dicsérünk énekeltetett. Ezután a király a felséges hölgyet lakására vezette, maga pedig saját szállására tért vissza. Végül mindnyájan jó éjszakát kívántak egymásnak és hazamentek. Csütörtökön volt a koronázás. A vendégek és a főurak a lehető legpompásabb díszruhákban a királyné szállása elé vonultak és a templomba kísérték őt. A királyné vörös bársony ruhát viselt, a ruhaujjak olasz divat szerint kivágottak voltak, kibontott hajában két értékes és csaknem gömbölyű igazgyöngy ragyogott. Mátyás királytól jobbra állott a boszniai király, akinek ruháját arany, ezüst, gyöngy és drágakő borította; arany nyaklánca tizenhat márka súlyú volt, a nyakláncon háromszáz darab gyémánt, továbbá számtalan egyéb drágakő és egy több mint ezer forintot érő szafirkő volt látható. A misét Albert veszprémi püspök mondta. A királynét az oltár mögött átöltöztették: arannyal átszőtt vörös bársony ruhát és ugyanolyan palástot adtak rá. A ruha ujja a jobb kar és jobb váll fölött föl volt vágva, hogy fölkenésnél a szent olaj a testét közvetlenül érintse. Ezután a boszniai király Mátyás elé vitte az ország almáját, Mátyás erre föltette a szent koronát és kezébe vette a királyi jelvényeket. A királyné is lement királyi ruhájában, és a püspökök korona nélkül az oltárhoz vezették, ahol letérdelt, ekkor a nagy gróf maga kérdezte Mátyástól, hogy akarja-e a királyné megkoronáztatását, a király igennel válaszolt. Ezután a királyné igen szépen elmondta az esküt, melyet megtartani ígért. A felséges hölgy fölállott, a veszprémi püspök pedig jobb vállán és karján szent olajjal fölkente, azután a püspök, a boszniai király, a nagy gróf és még néhány főúr a királyné fejére tették az arany koronát, melyben huszonöt nagy gyémánt, balasz, rubin és szafir volt. Erre akkora trombitálás, éneklés, sípolás keletkezett, hogy egymás szavát is alig lehetett érteni. A király ezután lovaggá ütötte a nápolyi király fiát, a bajor herceget, az oppelni és glatzi herceget.