Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1938 Csoportok: 1., asszimilált zsidók. Azokat nevezem így, akik szívük szerint erősebb hozzátartozást éreznek egy őket eddig befogadó közösséghez (elsősorban nemzeti, de esetleg ritka esetben tisztára szellemi közösséghez vagy, ami gyakoribb, osztályközösséghez), mint a zsidósághoz. Ezeknek az érdekeik szoros kapcsolatban vannak az őket befogadó közösségével, ide tartoznak szívük és kultúrájuk és érdekeik szerint, s más-más eszközökkel akarnak harcolni az antiszemitizmus ellen. Nem kívánnak mást, mint hogy befogadja őket a lelkűk szerint választott közösség, és engedje meg nekik, hogy a választott közösség érdekeiért harcoljanak mint egyenrangú társak. Elismerem, hogy ezen közös harcban nem fognak mindenben úgy viselkedni, mint nemzsidó társaik. 1) Sok esetben ideglabilitásuk arra viszi őket, hogy a befogadó közösség érdekeiért végletesebb harcot vívjanak. 2) Mivel némely ponton mégsem olyan tradíciókkal rakottak, mint a befogadó közösség, néha egy árnyalattal másképp fogják megítélni, hogy mi a befogadó közösség érdeke. De ez inkább egyéni és elenyésző különbségeket involválna ma már. 3) Előítéletekkel szemben gyanakvóbb, tiszteletlenebb és érzékenyebb az asszimilált zsidó, mint a nemzsidó, mert ő maga kénytelen volt két előítélet helyt nem álló hamis voltát átlátni: a) az ellene irányuló előítélet hazug voltát; b) a nem asszimilált zsidóság önmaga iránt táplált előítéletének a dőre voltát. Úgy áll az előítéletekkel szemben, mint a gyakorlott lovas az akadály- lyal szemben, tudja, hogy át lehet ugratni rajta. Ez néha túlságba viheti, arra ösztökéli, hogy ne vegye komolyan az előítéleteket, és nem vizsgálja ki eléggé, hogy mennyi jogosultsága van az előítéletek mögött lappangó valóságnak és tradíciónak. De ha az asszimilált zsidó igazán jó lovas (okos, becsületes és asszimilált), akkor antúl jobban fogja felbecsülni az előítéletek erejét és a megettük rejlő valóságot, mert tudja, hogy mit jelent „akadályt ugratni” személyes tapasztalatból. Sajnos ez a fajta zsidó nagyon ritka. Oly ritka, hogy majdnem quantité négligeable.602 Csak a szellemi csúcspontokon található. Ez az asszimilált zsidó teszem a magyar társadalomban eseüeg hajlandó alábecsülni a falu (úgy feudális, mint paraszti) aspektusát a polgári, városival szemben, de éppúgy a magyar érdeket tudja magáénak, mint minden egyéb magyar. Tehát nincs külön érdeke a hasonló elhelyezkedésű nemzsidó magyarral szemben. Legfeljebb jobban fogja szeretni a magyar jelent a magyar múltnál, a magyar nyelvet a magyar kúriák régi emlékeinél vagy Bartókot a cigánynál. Ez néha hiba, néha jó — de imponderabilia.603 S ha tényleg engedik asszimilálódni, egy-két generáció után nincs különbség. Ezekkel szemben nem nemzeti érdek elzárkózni, mert valóságos magyarokat zár ki magából a nemzet a legtöbb esetben, más esetben olyan eszmék követőit, akik semmivel sem kevésbé „magyarok”, mint a többi hasonló, elsősorban proli vagy kapitalista intellektuel vagy kispolgár magyar, sváb, tót etc. 602 elhanyagolható mennyiség 603 lényegtelen, nem számít 475
