Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
„Mindenképpen úgy érzem, ez lenne a fő könyv” - Lesznai Anna naplójegyzeteiről (Török Petra)
és mivel alkalmasnak találták katonai segédszolgálatra, Magyarországon tartózkodott. E periódusban 1915 decemberétől 1916 júliusáig szabadidejének nagy részét Balázséknál töltötte. Erre az időre esett a vasárnapi beszélgetések indulása is, ahol rendszeresen megjelent Balázs Béla, Lesznai Anna, Mannheim Károly, Fogarasi Béla, Lukács György, Ritoók Emma, Fülep Lajos, Hauser Arnold, Lorsy Ernő, Tolnay Károly, Gyömrői Edit és Antal Frigyes. Lukács korabeli műveiből, feljegyzéseiből, a Karádi Éva és Vezér Erzsébet kötetében megjelent visszaemlékezésekből és Balázs, illetve Lesznai naplójából rekonstruálhatóak a vasárnapok témái. Minden elemző egyetért azzal, hogy a kör alapfelfogása egy a pozitivizmustól elforduló, metafizikai légkörű diszkusszió során fogant. A beszélgetések az ún. etikai idealizmus jegyében zajlottak. Lesznainak a korábban ismertetett, „egyénre szabott” gondolatrendszere a Vasárnapi Kör teoretikus vitái közben kiegészül, kiteljesedik. Bár princípiumaiban nem változik meg, egyre gyakrabban vizsgálja a kiteljesedésre törekvő egyén és közösség kapcsolatát. Lesznai a kollektívumot hasonló, azonos hitű, ám autonóm, zárt egységként létező egyének alakulataként képzeli el, így nem hisz a kollektív lélekben sem. Azonban bízik egy „új vallás” eljövetelében, ám ennek természetesen semmi köze egyetlen dogmatikus valláshoz sem. A naplóban gyakran említi Dosztojevszkijt és az ő szeretetvallását. Lesznai értelmezése szerint a szeretet, az erkölcs és szabad akarat feltételezik egymást: „Szabad akarat (bizonyos fokú) tételezése nélkül erkölcsről beszélni sem lehetne. A szabad akaratunk - az anyaggal és más akaratokkal való küzdelmének - párbajkódexe az erkölcs. Szeretet lehet csak minden erkölcsnek és minden megváltásnak útja, célja. A szeretet lelkek meztelen érintkezésének öröme”.129 Feljegyzéseiben kulcsszóként jelenik meg a rend és a szabadság fogalma: „A rend Isten, a szabadság, az egyén princípiuma. A rend Isten szabadsága. De itt a növekedésen felül és belül valahol egy csudás átfordulásnak kell történnie, mikor a szabadság renddé fordul.(...) Pajtások egymás szabadságát tisztelik, két szabadság: két út szövetsége. Barátság tán több, tán két szabadság találkozása a rendben, a célban. (...) A testvériség a közös eredet érzete, valamikor egymás mellett voltunk Isten tenyerében. Mivel a lélek örök és számtalan életen át vándorol, talán bárkit választhat magának, mert hisz mindenkinek lehetne pajtása, barátja testvére, ha teljesen magára eszmélne. Csak az függ akaratunktól, hogy kik vagyunk - milétünk következményei nem függenek tőlünk, azt hiszem. Mikor pottyan bele a szabad akarat a fejlődésbe? Az egyénesedéssel, azt hiszem.”130 Nézete szerint - melyben a vasárnaposokkal is osztozott - ez az ideális világ még nem érkezett el, a jelen még nem bírja el az új erkölcsöt, azt egy új vallásnak kell emberien átélhető módon közvetítenie az egyének felé. Értelmezésében ez az új eszme és hitrendszer az erkölcsön és etikán kell hogy alapuljon; másrészt metafizikai evidenciákon kell nyugodnia; harmadrészt a való világra és társadalomra kell vonatkoznia - vagyis nem szabad mellőznie az empíriát és matériát -, és az egyének létének minden percét át kell hogy hassa - a tökéletesedés, vagyis az isten felé haladás szem előtt 129 Naplók (V 3670/43/7) 130 Naplók (V 3670/43/7) 37
