Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
„Mindenképpen úgy érzem, ez lenne a fő könyv” - Lesznai Anna naplójegyzeteiről (Török Petra)
Hatvany-vér. És az asszony. Megette a szerelem végül, ami művész csak volt benne. Rettenetes ez az asszony tragédia. (...) íme, a két legragyogóbb agyvelejű asszony: Edit és Máli - az egyik kifulladt (Edit), hiányzott benne a metafizikai függés valamitől; a másikat visszanyelte a vegetáció, a nőstény.”54 (...) „Itt volt Máli. Üzleteket köt, adminisztrál és propagál és frivolkodik. Az az érzésem, hogy »visszament« két év óta. Asszonysors. De a hímzései szépültek. Lehet, hogy ez a „visszavonulásnak” egy szerencsés, titkos rendben történő formája.”55 Mindezek a források, illetve Lesznainak a tízes évekből származó levelei megerősítik azt a feltételezést, hogy a „Lesznai-manufaktúra” ekkor - üzleti szempontból is - egy kiemelkedően sikeres időszakát élte, rengeteg megrendelést kapott és teljesített: „én pedig párnákat szállítottam terminusra”56; „Én sem nem írok - sem nem élek tettdús életet -, számos párnát gyártok - selymeket válogatok - olyan »zárdái« foglalkozás ez - ami fáraszt, de nem köt le.”57 „Számos párnát gyártok” - Egy elfeledett manufaktúra Bálint Aladár korábban idézett beszámolója szerint Lesznai 1912-es Ernst Múzeum-beli kiállításán két szobát töltött meg munkáival. Felmerül a kérdés, hogyan szerveződött a munka ilyen nagyarányú kiállítási, illetve kereskedelmi tevékenység esetén. „»Paradicsom« című kézimunkámat fordítva pauzába a munkásnő a selyemre” - írja Lesznai naplójában. A megjegyzés sokat megmutat Lesznai iparművészeti tervezői módszeréből. A terveket ő maga megrajzolta, majd temperával vagy akvarellel festette ki. Néha elmaradt a színek meghatározása, a terveket Lesznai nem vagy csak félig festette ki, több esetben különböző színpárosítások alkalmazásával ugyanannak a tervnek különböző változatait készítette el, néha a háttér alapszínét, néha a formát kitöltő színt váltogatva, néhol pedig a pozitív-negatív változattal kísérletezve. Sok terven feltüntette a használandó fonalak színkódjának számát, néhol egy-egy darab fonalmintát is a tervhez fűzött58, néhol pedig a tervre is ráírta a technikai kivitelezésre vonatkozó instrukcióit. A kivitelezés nyomai is sok terven láthatóak. Némelyik karbonpapírra készült vagy a kontúrok mentén végigpötyögtetett, ami azt igazolja, hogy textilanyag felületére vitték át. Néhány vékony vászonra festett terv is fennmaradt. A kész terveket, melyek mintadarabjait ő készítette el, instrukciók kíséretében juttatta el az általa foglalkoztatott hímzőnőknek, akik egyszerű parasztasszonyok voltak, ám az összekötő szerepét, a helyi munka irányítását egy-egy tanultabb asszonyra bízta. Erről tanúskodik egy terv aljára biggyesztett szociológiai értékű megjegyzése: „Édes Mariskám, a munkába [...] lenne, ha olvasni jól tudó asszony [...] felírott számok szerint húzna [...] fekete helyett 897-es zöldet [...] használni. Málid”.59 Lesznai alapelvei között szerepelt, hogy saját iparművészeti terveit olyan vidékeken 54 Balázs Béla: Napló. I. m. I. köt. 553. old. (1912. Párizs) 55 Balázs Béla: Napló. I. m. I. köt. 562. old. (1912. Berlin, május 7.) 56 Lesznai Anna és Kaffka Margit Lukács Györgyhöz - 1913. január elején. In: Lukács György levelezése. I. m. 513. old. 57 Lesznai Anna Lukács Györgyhöz 1910. szeptember; uo. 245. old. 58 Hímzésterv (helyenként befűzött selyemszállal); papír, akvarell, selyemszálak; 238 x 810 mm; MNG, ltsz.: F.67.98 59 A lapszél vágása miatt a szöveg töredékesen olvasható. - Hatvány Lajos Múzeum, ltsz.: 83.1.2028 21
