Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1921 lévő meleg központ emanációja”, nem lehet céltudatos akarás, törekvés következménye. Hiszem, tudjuk, mi az jónak lenni: „nagyjából” béketűrő, emberszerető és megértő, Istenben megnyugvó, tevékeny, őszinte - ez a lélek útja. Mért nem lehet ezt „kívülről utolérni akarni”? Csak belülről lehet kisugározni! G[erg] szerint bűn elvetni „Isten csudás Meluzina-ösvényét”. Lehet és hiszem, de nem volt bennem elég szeretet és bátorság (nem szerelmi csak, de szeretet- beli). Viszont a múlt tetteinek, ha bűnösek is voltak, eredményeiben benne van Isten, respektálni kell őket. Itt ismét a transzponálható rendeltetés kérdése. Ha valaki kapott egy ösvényt, és azt elveti, „üdvözülhet-e másfele”? Hiszem, igen, de bűnhődés árán. Mi értelme van mindazt feljegyezni, amit ilyen alkonyi sétán mondunk, gondolunk? Van-e értelme meg nem írandó regények szempontjából? Itt-ott valami tisztázza filozófiámat, de a többi? Lenne-e értelme bárki filozófémáit feljegyezni? Sőt, mindazt, ami eszünkbe jut - bárkinek? A sztenografálás171 is érdekes lenne. De azt hiszem, a kifejezési vágy és képesség maga bizonyos kritérium: a gondolat vagy érzés érettségi fokmérője. A gyónás: a templomi gyónás sokat, majdnem mindent elvesztett a nyilvános gyónás erkölcsi fenségéből. Azáltal, hogy kö- vetkezménytelen és titkos marad. Hisz az őszinteség értéke éppen az, hogy embertársainkkal igazi énünket közöljük: egy en plus érintkezési felület, szeretetlehetőség. Az ítéletről való lemondás - legalábbis a „fennhéjázó ítéletről” való lemondás - az önfeltárás alázatában. A tetteink következményeinek fokozott vállalása. Ezek elesnek a templomi gyónásnál. Megmarad bizonyos „self-control”172 érdeme, de azt is lemetszi a kívülről jövő feloldás: nem gyökeres az önfeloldásig, mely mindig lehetetlen. És éppen az a bűn: feloldottnak érezni magunkat bármi alól. Bűn az is: elkárhozottnak érezni magunkat. Ez a kétségbeesés bűne. Bűnös tudattal tudni, hogy mégis Isten fiai vagyunk: ez az emberi igaz arc. Ezt kéne kinn és benn viselnünk. Megmarad ezen kívül a gyónás (templomi) freudi értéke, a kis penitencia-vállalás: szóval ez is mágikus. De a mágia lehet csuda ösvény, melyet a kegyelem küld a gyengék elébe, hogy elérhessék lelkűk országútját. Elmellőzni talán bűn. Ajó Isten segedelmével! Szeretnék dialógusokat írni „Esti séták” címmel, hol a transzparens és transzcendens óra keretébe fognám a mondanivalót. A gyerekkori emlék tán befér az egyik régi dialógusba. Ajó Isten segedelmével! Ajó Isten segedelmével! Miért nem áll meg egy ornamens magában, mint kép? A képnek van egy etikus rétege: a beléje szorított valóság, mellyel a kompozíció metafizikai és az ábrázolás mágikus rétegének meg kell küzdenie. Ez a valóságtartalom lehet impresszionista és expresz- szionista. Ornamens is ábrázol, mert ha geometrikus, akkor is érzékelhető térszimbólumokat ábrázol. Mi a különbség a kép és az ornamens ábrázolása közt? G[erg] szerint az ornamensben az a fontos, hogy stilizálja az anyagot, és nem az, hogy mit ábrázol. A képben a kompozíció ad értelmet az ábrázolásnak. Szerintem ez nem áll meg, mert az ornamens maga az apriorisztikus 171 gyorsírással történő feljegyzés 172 önkontroll 236
