Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1921 De volt még más rétege is álmomnak. Többször álmodom, hogy nagy lányom van. Ezelőtt ezt sohase álmodtam. A tegnapi sétán: mikor kimentünk, egész különös világítás volt. A háttér lilakékes szürke, az arcok kékesszürkék, a törzsek sárgásbarnák, a lomb új arany. A borostyán feketés-kékes-zöld és a juhar alatt egy vázában cinóber sarkantyúvirág. A narancs is cinóber volt. Az egész kertben az ágak sárgásbarna csipkéje a kékes lilásszürke égen. Azt mondtam, grafikai feladat, G[erg] pedig: festői, mert a színek szépek. És egészen tisztán be kell vallanom, hogy ismét szavakat mondunk gondolat nélkül, mert Breughel még tud ágcsipkét festeni. Mégse lehet azt mondani, hogy csak tudás kérdése. Az impresszionista csak fényhatásra (nem színre) irányuló törekvésnek persze eo ipso nem lehetett volna motívuma egy ágcsipkézet, de nem, mert egyáltalán nem festői motívum. Festői motívum lehet minden két dimenzióban színnel ábrázolható belső kép. A kérdés csak az, hogy abba a belső képbe (melynek szükségszerűen van egyéni és iránystílusa) belejut-e egy természeti tárgy vagy sem, és az, hogy milyen fontosságra vergődik benne. Azt hiszem, ma a különböző művészeti ágak is egységre törekszenek. Az ember is religióra, egységre törekszik: grafika, olajkép, hímzés ma nekem üres fogalmakká válnak a régi értelmezésben. Illusztráció, kép etc. bizonyos fokig szintén. A belső kép az elébbvaló, a fontos, ameny- nyiben az egyik vagy másik technikával jobban kifejezhető, vagy akár talán? vegyes technikával is. Persze itt nem hímzés és festés (technikai) keverésére gondolok, mert e téren beleszól és ellentmond az anyag igen hangos követeléssel. De van kép, melyet jobban lehet hímezni, mint festeni, és mégis kép marad. A festett ornamens is megállhat magában: nem mint tárgy, de mint térdíszítő elem, mint kép is. Ma már lehet elég mágikus súlya az ornamensnek, ismét elég eleven arra lelkünk mágikus része, hogy kitöltsön egy képet. Kandinszkij166 nem ornamens: líra, vagy még inkább zene. De ez is helyénvaló lehet. Valahogy ez lehet teljesen hibás, csak sejtés még: a maximálisan egyéni ember = isteni általános érvényességű lesz az egyesülés csodájában. Istennel csak az egyesül, ami maximálisan érett = elérte magát = egyéni. Az egyéni lélek, az a belső katedrális, mely ismét össze tudja foglalni a művészet ágait. Nem hiszek az új irányok bukásában, bár ismerem csökevényes és erőltetett kinövéseiket is. Az élet egy döntő és megoldatlan problémája. - Itt már az amerikai diófák között járunk, a fenyők zöld csúcsosodó tömege, a fűzfák arany hab, alól kopár, fent maradt meg a lombja, nagy bőrlevelei a vörös gesztenyének, lehajolnék érte, mint gyerekkoromban mindig, most csak néha. Ezt a problémát úgy érzem mindig magam előtt (ez nem hasonlat, realitás), mint egy ruganyos üvegfal[at], s nem látom mögötte színesen, majdnem kívánatosán világítanak etikai, festői, írói kérdések - sőt még praktikus apró időbeosztási lehetőségek is. Feléjük szeretnék nyúlni, de beleütközöm a zselatinszerű falba. Ez elhárítatlan, míg meg nem 166 Kandinszkij, Vaszilij (1866-1944): orosz festő, a non-figuratív művészet egyik legjelentősebb alakja, az autonóm festészet elméletének kidolgozója. 230
