Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1921 A Duna mellett (a török város táján) van egy nagy mulatóhely, halványzöld rém magas koro- nájú akácokkal és óriás piros csónakú hajóhintával. Ott serdülő lány leszek. Hogy ki a hintás, azt nem tudni. Minap ebben az álomvárosban mentem ki a vurstliba. A mutatványosbódé fehér deszkafalból volt, mint G[erg] szobafala. Apró salterek159 voltak benne, mint a portásoknak. Amit ott mutogattak, azt nem lehetett látni. Titokféle volt. Nagy tolongás, kis zsibongó fiúk nekem szaladtak. Ereztem a lökést. Szűk helyen ittak és ettek, én is teáztam egy durva, vastag porceláncsészéből. Megbántam, mert féltem, hogy ki ivott előttem. Otthon a városban volt, bár a k[örtvélyes]i falusi ház volt, de tudtam, hogy ez csak az igazinak városi mása. Hazaküldött az anyám az igazi falusi házba, (hol a kis Istenáldáskák is lehettek), de csak 10 napra. Ezt keveselltem, azt mondtam, annyi időre nem érdemes utazni. Eljöttek búcsúzni a barátaim és barátnőim. H[erbert]en női áttört harisnya volt160, fehér és fekete magas sarkú női cipő és gallér. Ez igen bántott. Tudtam, hogy ismét meg fogják szólni. Lekísértem őket az udvarra, hol vásárszerűen sok nép állott. Ősz volt. Azt hiszem, parasztlányokat árultak. A konyhaablak látszott. A N. E-vel mentem vacsorázni. Asztalkánk magasan állott. Mellettünk a mélyből nőtt ki egy campanileszerű torony. Rosszindulatúan ingott - én rosszul lettem. Hazamentem. Egy hatvani szobában feküdtem le. Másnap gyalog indultam el a vasárnapi barátaimmal. Gferg] is ott volt. Hátul ment a többivel, én elöl jártam vagy 10 lépésnyire - siettem, mintha engem kísérnének. Hirtelen egy bogyós bokron virágok közt sziszegő mérgeskígyót láttam, mely fehér üveggyöngyből és (jett] gyöngyökből (szegletes) volt összeállítva. Féltem, hogy megmar, megfojtottam, puha volt, hideg és nagyon szorítottam a markomban. Féltem és sajnáltam. Később, mire leértem a virágos partról, láttam a földön heverni, és valaki, egy idegen férfi azt mondta: „Kérem, ez nem is vipera.” Nagyon sajnáltam akkor a szétnyomott fetrengő kígyót. Itt megszakad az álom. Folytatódik az igazi K[örtvélyes]en: G[erg]gel és a kis, meg nem érdemelt Istenáldáskákkal lementem az istállóba. A lovakkal tudtam, hogy valami csuda fog történni. Ha valamivel összeütköznek, hatni fog a varázs, és egy marék trágya vagy kis kőrakás lesz belőlük. Ez a varázs összefüggött azzal, amit a vurstli mutatványbódéjában nem láttam. Hirtelen kiszabadult a Bello, és kirohant az udvarra - valamibe, tán a falba beleütközött, és kis rakás trágyává varázsolódott. Bementem az istállóba, és tudtam, hogy Novák161 (kiről tudtam, hogy ő is járt a mutatványosbódéban) is tudta, hogy fog történni valami csuda. Az istálló földjén ült, térdére támasztott fejjel, karral. Odamentem hozzá, átkaroltam és kérdeztem tőle: „Mit gondol, Miska, kinek volt igaza, Krisztusnak vagy 159 rekesZj polcocska 160 Lesznai álombéli képe a harisnyás női lábról Balázs Bélával összefüggésben nem lehet véletlen. A harisnyás női láb, illetve bábu képe megjelenik Balázs Béla naplójában és a Lehetetlen emberek című regényének egyik jelenetében is. 161 A körtvélyesi birtok intézője. 225
