Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
— 1921 princípium „anyagi megvalósulása”, „Dauer im Wechsel”151, az „egyéni test”, a principium individuationis152 külső alakja. Az élet belső evidenciáját az öntudatunk adja meg. Mintegy átmeneti alakulatok, a saját akaratunk és érzéseink öncélú kifejlődésre törekvésünk, érezzük különváltságunkat a külvilágtól, éljük a principium individuationist, s éljük annak két leg- kifejezettebb momentumát: 1) a születést - meghalást, illetve az átmenetet a testi énbe és énből; 2) s az egyesülést (szerelem, szeretet, extázis, gnosztikus egylátás), melyben gyarapodva behauptolja magát énünk. Az éntudat az az élet maximuma, pszichológiai korrelátja az öntudat (tudat valamiről) éntudat (életem élése). A megholtságunkról nincs evidenciánk. (...) A jó Isten segedelmével. Ma Oszival. A rabszolgaság lehetett-e valaha jogosult a természetjog szerint? Talán amikor még általános a rabszolga konszenzusán is nyugodott (lehet elképzelni, lásd a női alárendelődést). De ez csak addig lehetett, míg ez nem veszélyeztette az illető rabszolga tökéletesedését. Igen alacsony, tudatos öncélúság előtti fokon, s csak ha a társadalmi fejlődés vonalába esett, aminek két feltétele van: az előbb említett, és az, hogy a hatalmat gyakorló különb legyen, mint az alattvaló. (Ez a a kettő együtt jár.) Persze minden hatalom (és gazdagság) alapja, jogosultsága meginog, amint az emberi fejlődés vonalába a testi erő és intellektualitás felett a morális kiválóság válik vezető eszmévé. Mert utóbbi kizárja az ember feletti uralkodás (más, mint szeretet és szeretet konszenzus által) gyakorlását. Erkölcs és szabadság, önfeladó szeretet és egyéniség-öncélúság egyszerre születnek meg. Két iker, aki harcol egymással, s szeretőknek vannak szánva. Krisztus és egyetlen szabadság. Hős és anarchista. Krisztus ott jelenik meg, hol ketten-hárman összegyűlnek a nevében. Több lélek, több mint egy lélek. Márpedig a lelkek csak egyenként összemérhetők, tehát több lélek „egy lélek”, ha Krisztus, a szeretet nevében találkoznak. A cselekedet nélküli szándék: meddő. An ihren Früchten sollt ihr sie erkennen.153 Nem a cselekedet minősége dönt, de az aktus. Csak testben és testtel tisztul a lélek. A jó Isten segedelmével! Idegesség. Lelkűnkben él isteni voltunk éntudata és készség az istenisülésre. Minden lény annyira isteni kell legyen (jó, tökéletes), amennyire isteni „éntudata” elért. Akinek éntudata hamarabb fejlődik, mint készsége (készültsége helyesebben), az válik idegessé. A harmonikus emberben célkitűzés és képesség egyaránt fejlődnek. Van-e, kiben a készség túlhaladja az isteni éntudatot (mely nem mindig istenhit persze)? Talán a gyermek és egyes művész ilyen, ki „boldog idegenség”-ben él önmagától az ideges idegenséggel szemben. Művészek idegessége? Talán egyenlőtlen nívójú öntudat és készség - némely ponton az egyik vezet, némely ponton a másik. Bűntudat: csak ott érzünk bűntudatot, ha önmagunk „isteni éntudatát nem érjük el”. Viszont itt mindig jogosan: a bűntudat, a lelkiösmeret mindig egyéni. A bűnbeesést mért mutatja 151 folytonosság a változásban 152 megkülönböztető jegy, az egyéniséggé, individuummá válás alapelve, jellemzője 153 L. a 33. jegyzetet. 214
