Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)

Naplójegyzetek

- 1920 alkotta gyűrűnek, szakítás, mellészeretés. A kedves egy viszonzott szerelem gyűrűjében mindig szerető is a másik félre vonatkoztatva. Sokszor gondoltam, hogy mi Magdolnák, ki Krisztust sohasem érjük el, Izoldák, kik Trisztánt soha, vagy későn kapjuk: mégis első naptól fogva Őt ke­ressük, hozzá vagyunk hívek. „Glaube mir Liebster, írja Caroline Schellingnek, ich bin eigentlich zur Freude geboren.”125 Mit jelentenek akkor azok az elmúlt szerelmek, melyek lényünk alkatré­szeivé váltak, melyek „múlt tökélyükben időtlenül örökek” (Z[oltán]), vagy dialektikus hajszában sohasem teljesülve, sohase múlva kergetnek végig sorsunkon (0[szi])P Ezeket nem mondhatjuk röviden tévedéseknek! Múlt életek íveinek kihangzásai tán vagy jövendők prelúdiuma. Vagy nem csak egy lélek ma még az a „lélekmassza”, mely énünkhöz tapad - és kereszteződő léleksorok esnek így, „alkotók és kiépítettek” egyszersmind H[erbert] teóriája szerint, utunkba. (...) Mi a kritérium kaland és szerelem közt? Nem az örökkévalóság - ezt a jövő; nem az egyet- lenség - ezt a múlt döntenék el. Márpedig csatánk és megváltásunk igaza a jelen (nem létező, örök határvonalán) dől el. Az intenzivitás, a lényünk teljes átizzottsága (nem írom: beleférése, mert vannak emberek, kiknek a szerelem nem útja, tehát mindig kimarad belőlük valami a szerelemben, és mégis vannak igaz szerelmeik?) a kritérium; az abszolút egy ponton való érin­tése; az abszolút mint egy zárt gömb van körülöttünk, s mi mindig csak egy sugár vagyunk. Szimbóluma ennek az intenzivitásnak tán a meghalni-tudás: szimbólum, nem próba. A próba tulajdonképpen diszkreditálja az abszolút, az Izolda-szerelmet. Trisztánék túl vannak a pró­bán, Bovaryné innen. Klára és János problémája126 nem a szerelem, de maga a próba. A pró­bára beállított végtelen keresők a szerelem útján, szimbólumán indultak el. Nem a szerelmük­nek kellett a próba, de próba és végtelen szomjuk kvázi jutalmul, megnyugvásul (a lélek-úton ideiglenesen) tűzi ki a szerelem célját. Adni a szerelemben csak azt tudhat, aki maga is kap. Kapnunk csak adásunk arányában lehet. Lenni az igazi adás - puszta lét által adni: szerelem. Templom vagyok, kit szeretők építettek. Hálás minden kövemmel. A monogámia parancsához: Tévedtél, Jézus megbocsát: „Menj, de ne vétkezz többé!” Tévedni nem bűn, de keresgélni bűn. (...) Hit. Z[oltán]nal a „lehetőség határainak kitolásáról”. Magyarán ő azt mondta, hogy én lelkileg a „sokat akar a szarka, de nem bírja a farka” álláspontján állok, és hogy ez bűn, lázadás. Én meg mondom: bűn és lázadás túl kicsire vonni magunk köré a lehetőségek körét. Hajlandó vagyok hinni, hogy Isten azt tartja lázadónak, aki kishitű, és szereti Jákobot, ki harcolt az an­gyallal - és kényszerítette őt. Krisztus is harcolt önmagával, pedig ő Isten volt. A teljesült Isten. Prométheusz és Zeusz egy személyben. Isten bennünk is termelődik, bármily gyatra, gyengék vagyunk: hinnünk kell ebben a csudában. (...) 125 „Hidd el nekem, kedves, én tulajdonképpen örömre születtem.” Caroline Schelling (1763-1809) Schlegel, majd Schelling felesége. A korai német romantika jelentékeny alakja, társas életének formálója. Párbeszédes formában írt levelei a kor értékes dokumentumai. 126 Balázs Béla ekkor megjelenés előtt álló Isten tenyerén című regényének két főszereplője. 196

Next

/
Oldalképek
Tartalom