Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1920 bukásomé. G[erg]gel sem félek, mert szeret, de ha Z[oltán]nal járok itt, érzem, hogy egyedül sem félnék, mert valahogy visszaalakít. Mi Z[oltán]nal való igazi kapcsolatom? Ma teljesen vágytalan, [a] baráti elem benne közepes, metafizikailag G[erg], 0[szi] és mások is többet találkoznak velem, és mégis érzem édes szép, örök metafizikai érték-realitás ez a kapcsolat. (Nem a metafizikai síkon találkozunk, de találkozásunk a metafizikai síkba vesződik). Z[oltán]nak két lénye, két arca van: találkozásom az öntudatalattival, a mágikussal van. Meglepően fehér az ő mágiája - voll weiser [Einsicht]- aber doch nicht genügend transcendierend ins Ethische -119, mert egy álom és játék üveggolyóba zárja öntudatos etikus lénye, mely más etikai úton jár, mint amelyen öntudatalatti lénye járna, ha áttörne az etikába. (...) A fasor fiatalodik, kezd olyan sötét lenni, hogy a rég kivágott régi diófák kinőnek. Az emlékeim világítanak. Milyen értéke van mindezek lekonstatálásának? Nem tudományos. Esztétikai, ha művészetben nyer kifejezést. Metafizikai is van bizonyára, de még nem bírjuk elhelyezni. Etikai? Valami tisztázódás, törekvés az értésre és őszinteségre, közösködésre? Ilyen dolgokat tudatosan átélő embert alig ismerek: Én, H[erbert], G[erg], Z[oltán] és — de már átvitt értelemben, nem a természet, de az embei mű „mágiáját”, „öncélúságát” illetőleg - szegény Gömöri Olivér volt ilyen. Apámat, bár soha ezekről nem beszéltünk, ilyennek érzem nagy biztonsággal. Mindezt leírni és érezni akarni bűn-e? G[erg] szerint H[erbert]nél az a bűn, hogy ő sem veszi komolyan. 500 embernyi vért hullat, és az kevés, csak egy embernyit szabad. Szerinte nekem kellene tudnom ezen az úton etikusan járni. Ami a megírást illeti: legmélyebb fokon minden művészet bűn, mert valamiképp szellemé váltja azt, aminek lélekké és tetté kellene válnia. De a művészet a „lelkileg gyengék” kerülőútja, mert kifejeződni közösség- és hitvallás-tétel. Mint ilyen serkent, tanít szimbolizálás által, etikummá, lélekké válik. Viszont jele annak, amit Ady ki is fejez: „kevés bennem a hit, különben Krisztussá válnék.” Gyávaság is lehet: magunk jóllétére veszélyes mélységek játékos, egysíkú vászonra, papírra kenése. Szegény Tesni akácfasorában, ott még világosság dereng, zöldes és sárga, sűrű lombfal, egyenes, tiszta, vezető és kergető keskeny út. A mágiából még nem nőttünk ki. Még nem intéztük el, tehát nem feltétlen bűn vele viszonyba kerülni, sőt több- kevésbé elkerülhetetlen. Az új vallásban, melynek jönnie kellene, kellenének és volnának még mágikus elemek. (Több természetmágia, mint a katolicizmusban, és kevesebb szuggesztív-hipnotikus idegmágia. A katolikus mágia pszichologikus). A mágia bűn, ha öncél. Ezért volt G[erg] szerint a „babiloni torony” korszaka bűnös. Catherine Emmerich120 is ezt mondja. G[erg] - olvasás nélkül - ezt a példát hozza fel, különös összeesés. Hiszen azt se tudni, voltak-e ezek az események. Különö119 tele bölcs belátással, de nem elegendően transzcendentálva az etikai szférába 120 Lesznai a 18. és 19. század fordulóján Németországban élt Ágoston-rendi apáca, a katolikus egyházban boldoggá avatott Anne Catherine Emmerich vizionárius látomásaira utal. 190
