Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1920 Az egyéniség azon égő pontján, hol átbukik Istenbe, hol legegyénibb és mégis legáltalánosabb: a hit és misztikus élmény pontján. Szimbólumul pedig, ennek a világot jelentő pontnak szimbólumául, egy oly világot használt fel, melyben még nincs egyéniség: a mágikus világot. Közből gazdasági, etikai, pszichológiai, esztétikai téren (a tudást és részint a politikát lenyűgözte) nemtörődömséget tanúsított vagy hipokrízist. Tehát valóban bölcsebben és szabadabban jár el, mint a k[ommunizmus], mely etikai, gazdasági, idegéleti, politikai és minden érvényes[ülé] si téren akar „antiindividualista alapon” panacea108 lenni a világ bajára, és nem érinti azt a pontot, melyen igazán egy, és mégis egyén minden ember: az Isten-élményben. Annyi morál kéne, ahány ember van a megváltatlan világban, amint tartalmi morált adunk. A megváltatlan emberre csak az intenció, a megváltottra az abszolút szeretet tartozik? Az emberek egyazon időben sem élnek teljesen egy történetblozóba korszakban. Van talán egyes nagy területeken egy domináló nóta egy időben, de nem is sejtem, hol vannak ennek korlátái. Zárt rendszerű korok erősebb történetfilozófiai egységet tudnak préselni a világra, illetve tán vice versa. De csak vallásos, kerek zárt rendszerek. A vallásos élmény pedig túlmegy a történetfilozófián: az örök egyet jelenti a teremtésben. Megint paradoxon: a történetfilozófia egységét egy kornak csak a történetfilozófián túli megalapozottsága sugározza rá. A ma pecsétjét az öröklét bélyegzőjével lehet csak ráütni egy korra. Akkor válik metafizikailag öntudatossá, tehát zárt rendszerűvé, egységessé egy kor, ha megtalálja azt a hágcsót, mely neki az Isten-élmény Jákob lajtorjáján dukál. Ajó Isten segedelmével! (...) Herbert rajza az „ének útjáról”. Minden ilyen „lélekúton” végig lehetne mennem, hisz egyik ponton valóban énünkhöz tartozó, de mégis ha végigjárnánk, eltévedés lenne. Mik ezek a Schemen utak, idegen lelkek, lélekdarabok tán, kik a miénkhez csapódnak, és kiknek mi mint vehiculum, segítség kellünk, kik általunk teljesednek. Ez magyarázza meg azt is valamiképp, hogy vannak múló, tehát tévedt szerelmeink, melyek mégis konstitutívek, paradoxán szükségesek, építői lelkűnknek: mert hisz egy ponton igazak voltak. Az igaz szerelem ezzel szemben egy egységre ébredés; nem metszőpont - egy olyan furcsa parallel vonal, mely már az empíriában találkozik, de a végtelenben is egyesült marad. Talán féllelkek indulunk útnak, és a szerelem addig kell, míg önmagunkat teljesíthetjük, hisz az önzés sem bűn, míg magunkra ébredve azonosulunk én-érzésünkkel, aztán eggyé váltan megy tovább a két fél lélek Isten felé. A szeretet nem lelkek direkt, eleven testen keresztüli egyesülése, mert bár csak a kreatúrán keresztül vezet az út a megváltás felé, mégis a kreatúra közt csak az Éden és Isten az érintkezési felület. Kit vált meg a vallási misztikus eksztázis, Istent? Lfukács] nagyszerű Nazarénusa.109 „Népbiztos úr” - mindenki úr (tehát bűnös), akinek hatalma van. Adhat-e a szeretet vagy szerelem új rendeltetést az elbukottnak? Igen, éppen ez a megváltás egyik csudája, hogy egy lélek vállalhatja, transzformálhatja a másikat. Egy lélek elindul Isten felé mesében, s rendeltetése egy kristály108 varázsszer, mindent gyógyító, minden bajban használó csodaszer 109 Valószínűleg a bécsi magyar emigrációban újraindult vasárnapi körös beszélgetések egyik gondolatát rögzítette itt Lesznai, ám a szövegösszefüggésre, az abban foglaltak vonatkozásaira az ismert források nem adnak magyarázatot. 180
