Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1920 javunk lehetett? Másodhelyre kerülve ma is közvetetten etikus: jelent és vágyat kelt. Az egyén viszont egyik aspektusával isteni: mert abszolút a másikkal empirikus, mert önmagán kívül semmivel sem azonos, nem szisztémába zárható. Nem azonos mással, mint önmagával: ez nemcsak egyénre (organizmusra) vonatkoztatható, de mindennek az egyénben való részesedésére, egyéniségek szempontjából ilyenek a dolgok. Minden részese minden szempontnak (nem egyek-e ily értelemben nívó és szempont) az empíriában, de különböző mértékben, és a nívók harcolnak egymással. A harmóniában vajon minden egyénben minden nívó egyenlően meglesz-e, és béke lesz-e a nívók közt? Vagy legyőzik egymást a nívók? Ismét: van-e fejlődés, mert ha minden nívó egyaránt meglesz a harmóniában, akkor nem kész-e már ma a világ? (...) A középkor olyan világnézeti és rendszerű képlet, mely Istent - a vallásos attitűdöt - kényszerítővé teszi „allgemeingültig”. Ez magában véve értéke a kornak, felemelő, de félremagyarázott következtetések folytán sok visszaélést szült (egyház mint inkvizítor). A [kommunizmust] ilyen kényszerítő világnézetté emelni csak bűnös, mert bálványimádás. Allgemeingültig csak az abszolút (minden kor csak relatívan meglátott) képe lehet. Abszolútan követelt csak Isten, csak az abszolútra tendálás, az etikum (koronként mást-mást hangsúlyoz, de Egy) szabad, hogy legyen egy társadalomban. A pápa csalhatatlansága is hiba, de Marx v[agy] George101 v[agy] a haza csalhatatlansága bűnös és bornírt. A szellemi kényszer mindig bűn (és a testi vitatható?), de az abszolút - eo ipso kényszerítő lévén immanensen bennünk - kényszerít, itt a bűn összeesik egy erénnyel, és az erény győz. A politika nem irányulhat másra, mint a kor lehetőségei szerint a maximális etikum és maximális nemzetgazdasági átlátás egyesítésének és megvalósításának fegyvertá[rá]ra. (Lélek és test.) Nincs „autonóm lelke”, ideája. Csak fegyvertár. Nem lehet több és más hazugságot megtűrni egy pártprogramban, mint egy, a tagok felfokozott értelméhez mért nyelven való kifejezését a való tartalomnak - szóval pedagógiai hazugság. Az is kétes? Nem gyalázzuk és alázzuk-e meg már ennyi őszintétlenséggel a közt? Bár igaz pl., hogy az egyén harcba menése nem magyarázható meg egyéni indokokkal, mégis nem más a köz etikailag, mint egyének összessége. - Ezért nem lehet etikus cselekvés bármely jó cél érdekében anetikusan eljárni. Marx épp ott is téved, hol igaza van: ma a munkásosztály ott szegényedik, hol a kapitalizmus gyöngül? A látens, észre nem vett kényszer „az ideális néhány év múlva” a k[ommunizmus]ban, a lélekre tán veszélyesebb a forradalom borzalmainál. Munkára ösztökélhet: 1) kényszer (megélhetési v. társadalmi); 2) vagyon, vágy; 3) cselekvési szükséglet; 4) átlátás, hogy osztozók vagyunk a közjavaiban; 5) és szeretet v[agy] etikai kötelességérzet. Etikus direkt csak az ötödik, indirekt a 3 és 4ik is. A többi bűnös (2) v[agy] etikailag nulla (1). A megélhetés csökevényes életigenlést, etikumfélét rejthet magában, de kívülről kényszerítő lévén mégis nem kerül az etikai momentumok sorába. A szabadság minden etikum feltétele (kontra k[ommunizmus]). 101 Valószínűleg a neve kiírását elkerülendő, az elnevezéssel Lukács Györgyre utal Lesznai. 176
