Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1917-1918 [V 3670/43/10]75 Regény és eposz közötti különbség. Az ambivalencia és a „két beszélgetés” - akkor igaz egy emberi kapocs, ha 2 beszélgetés egybeesik. Az öntudatlan, egy új lelki réteg tudatunkba tolulása lelki és történetfilozófiai krízist jelent és új etikát. (Ez csak tartalmi vagy csak formai gazdagodása az etikának?) Azt hittem, mindkettő. Mi okozza az új réteg öntudatra tolulását? Vagy ez az Úr- fenomén. A szimultán okok rendszere: gazdasági, pszichikai, anyagbeli, metafizikai. Hol az örök, s melyik, mert ez mégis valamiképp más - a kezdet. Ma az ambivalencia válik tudatos élménnyé, ez a művészeten és etikán, politikán is látszik. Milyen speciális etikai és egyéb rendszerváltozást okoz az ambivalencia tudatosítása? A szerelemben a szadizmus és mazochizmus tövisét kihúzza és nemnélküli érosz felé vezet (nem homoszexuális érosz). De míg a Trisztán érosz a nemek maximális spannungját, s így a feszültség egyensúlyát, azt hiszem, gótikus egyensúlyt teremt, ez az érosz valami kémia[i] vegyületben oldja fel a nemeket, a Weininger-féle 50 és 50 = 25 és 75 által.76 A vegyületben feloldottság és nem feszültség tartják össze (...). Osztályharc és ambivalencia. A vágyteljesedés vándorol: élet, legenda, mítosz, eposz, líra. Az öntudatalatti nincs kimerítve az ambivalencia felszínesítésével. De mikor az öntudatalatti nincs (mitikus kor!, eposzig) vagy abszolút mélyen van (tán etikus korok, bár nem, sőt csak más kivetítés), ezek az egysíkú monumentális korok, mikor művészetben a dekorativitás összeesik a lényeggel. Minden jó képkompozíció jó ornamens is, de több ennél. Minden kép sokrétű ornamensre törekvés, azonban az igazi ornamens nem csak a képteret, de az ábrázolt tárgyakat és viszonyukat az ábrázolt térhez is ornamensbe kell (törvénybe, tisztán tagolt törvénybe), hogy fogja. De ez sem minden: minden képnek van szín és fény és expresszió és ábrázoló (mágia) rétegbéli kompozíciója is, s mindezek összekötése. Antal [Frigyes]: Az ornamentika extrém művészet. Igaz, kevés princípiumot (térfelosztás és némi szín, vonal és ábrázoló elemek, de ezek csak alávetve, legyőzve jelentkeznek) uralván ezeket extrém győzelmükben fejezheti ki. Ma minden emberfaj érdekel; csak az nem, aki abszolút adottságnak, sőt etikai adottságnak tekinti a társadalmat. Az öreg emberek műtárgyak - csak önmagukat jelentik már, perspektívák és csírák nélkül, mint ilyenek, szabad, hogy elismerjék a társadalmat. Nem kívánok tőlük „testi-lelki nemzőerőt”, azaz hitet a lehetőségekben. Egy japáni váza sem lehet több önmagánál. Az ambivalencia teljes tudatosítása felborítja mai társadalmi konvencióinkat (persze csak belül, lelkűnkben, kifelé politika és gazdaság kellenek), s új monumentális művészetet kreál. Az új mese kell azonban tán, hogy 75 Az itt következő szövegrész 32 számozott oldalon, különálló lapokon szerepel. Az iratcsomó tetején az Ad napló VII. felirat szerepel. A kronológiai rendet figyelembe véve a V 3670/43/10-es tételszámú naplók mellé csatolva találjuk meg. Jelen közlésnél rekonstruálva a feljegyzések időpontját, a szöveget az 1917-es feljegyzésekkel együtt közöljük. 76 Otto Weininger (1880-1903) osztrák filozófus Geschlecht und Charakter (Nem és jellem) című művére utal Lesznai, amely Weiningernek a bécsi egyetem által el nem fogadott disszertációja anyagán alapulva 1902-ben jelent meg. Magyarul először 1913-ban Budapesten Gábor Andor fordításában Dick Manó adta ki. Nagy vihart kavart írásában a férfi és a női típust jellemzi biológiai és pszichológiai szempontból. A típusok elméletét nem csak egyénekre, hanem népekre (1. zsidóság) is kiterjeszthetőnek tartja. 156
