Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1917 ha valaminek lelkét kikényszeríti. Valaminek lelkes voltát kikényszeríteni belőle játékos művészi síkon annyit tesz, mint saját fejlettségi fokunkat rákényszeríteni. Azért írhat meg egy író egy tárgyat jól, mert felette áll, a másikat nem tudja bírni. Rossz ornamens: átvett művészi formák leegyszerűsítése, plakátornamens, formák félremagyarázása. De lehet formák közvetett megértése egy magasabb rendű kultúra nyomán. Másodkézbeli, elég jó dolgokat lehet ez úton látni. Minden ornamentika lélekvalóság-kivetítés; nem lehet „impresszionisztikus a belső hangulati expresszionizmus” sem, a lélek törvényei szigorú adottságok. A mese sem erőszakolja meg a valóság lelkét, hiszen az azonosságból indul ki, érzi, hogy magával egy-lehetőségű, tehát valóban egytörvényű dolgokkal bánik. Az ornamentum sem dúlja fel hangulataival a jelenség- világot (sem értelemmel, tudással), de emberi ritmus- és egyensúlyérzékünket felkelti, aláhúzza a dolgokban. Keleten oly erős az azonosság és a lélekvalóság (Antal [Frigyes]), hogy minden képzőművészet ornamentális, illetve gazdag tartalom-lebírásánál fogva az, amit dekoratívnek nevezek. A lélek győz, és szerényen díszít. Az irodalmuk is csupa mese. Még vallásukba is be- lelopódzik a mese. Az expresszionizmus vagy okoskodást, vagy hangulatot jelent. Impresszionista ornamens: francia 19ik század végi stilizált virág, hozzánk közel eső szirma pl. óriássá növelve, mert annak látszik. Expresszionista ornamensnek érzem - bár tán nem helyes - a dán vázákat, és lehet okoskodó is, de nem ösmerem. (...) Mint a mesemotívumok, úgy az ornamens (belső kivetítése és díszítés), sőt, az ábrázolás elemei is több helyen fejlődnek, illetve fakadnak. Ez nem kerül ellentmondásba a motívumok, mesék és ornamensek, ábrák vándorlásával. Mindennek, azt hiszem, legalább két oka van a megvalósulásban, ahol korlát van, legalább kettőségnek kell lenni. Az egy ok csak transzcendens lehet, az egy cél lehet csak megváltás utáni célunk. Marótnak mágiáról azt mondtam, igaza van, hogy a mágia és vallás csak akkor születik, mikor figyelmesek leszünk arra, hogy a külvilág más, mint mi, de erre minden perc alkalom. Mikor az én és nem én szakadását éljük, akkor csíráznak vallás, mágia, tudomány, művészet, csupa egybeforrasztási törekvés, de nem egy törekvés; egy cél, de az út itt a fontos. (...) [Lukács] Gyuri. Az ornamens, a keleti művészet nem szupponál egyéni lelket, most egyéni művészet stádiumában vagyunk, de tendálni a „lélek egyén a harmóniában” felé tendál, ez új közös művészetet, ornamentumot jelent (mint átmeneti fejlődési fokot). Találkozik-e valaha a mese, az ornamens modelljével? Ott, ahol mindkettő megszűnik, a végtelenben, mint a paralellek. Ritmus (mozgással fejeződik ki, persze vonalak, képzőművészeti etc. ezáltal is fejezhető ki a mozgás) az idő meghódítása, egyensúly a tér meghódítása (Vali).71 A nyugalomra az egyensúly a maximális feszültség által törekszik. A ritmus folytatható, az 71 Vezér Erzsébet és Karádi Éva A vasárnapi Kör című kötetének (Bp., Gondolat, 1980) vonatkozó lábjegyzete: „Fel- tehetően Dienes Valéria egyik mozgásművészeti tanulmányára utaló gondolat.” (384. old.: „Jegyzetek Lesznai Anna naplójához 7. pont) 149
