Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
„Mindenképpen úgy érzem, ez lenne a fő könyv” - Lesznai Anna naplójegyzeteiről (Török Petra)
% Azt tanácsolta a nőknek, hogy csak olyan életprogramot valósítsanak meg, amit 50 éves korukig el tudnak végezni: „Egy nőnek olyan életprogramot kéne csinálnia, melyet 50 éves koráig megvalósíthat. Következzék még egy felelőtlen esti séta a megrokkanás előtt. A tervpubertással megvénülni gyakran fáj.”17 O kudarcot vallott e téren, nem sikerült ezt az ideális programot követnie. Szerencsére - mondhatnánk, hiszen hogyan kerülhettek volna ki az újszerű hímzések a Lexington avenue-i műteremből, és hogyan születhetett volna meg a Kezdetben volt a kert című nagyregény. Ezek persze nem voltak olyan szisztematikusan tervezett feladatok, mint a korábbi évtizedekben. Éppen a munkabeli tudatosság, a tervszerűség - ahogy ma mondanánk - , a közép- és hosszútávú stratégiai életprogram hiányzott Lesznaiból. Csapongó, szétszórt, dinamikus kreativitása és többlaki életvitele nem kedvezett egy, az általa olyannyira óhajtott, pontosan meghatározott, kigondolt és megtervezett életprogram végrehajtásának. Ha ez így történt volna, Lesznaiból egy olyan - művészileg és gazdaságilag is - meghatározó tervező válhatott volna, mint pl. az angol William Morris (1834-1896), C. F. A Voysey (1857-1941) vagy Lindsay P Butterfield (1869-1948), akik ma is eladható, emblematikus alkotói a nagy-britanniai szecessziónak. A művészi lehetőségei adottak voltak ehhez, ám a megvalósításhoz szükséges következetes, önmagával szemben szigorúbb — célratartóbb - személyiség és a megfelelő gazdasági környezet hiányzott. Lesznai alakjában mindvégig ott kísértett az a regényében is megjelenített kisgyermek, a kis Lizó, aki a kúria kőfalán kihajolva, ámulva nézi a poros úton elvonuló életet. Szemléli, élvezi a látványt, a színeket, az illatokat, a fényeket, az egész őt körülvevő világ atmoszféráját és miliőjét, de nem lép bele ebbe a világba. Egykori férje, Jászi Oszkár szintén Lesznai ezen jellemvonását emelte ki, „óriási baby”-nek nevezve őt 1939-ben, mikor is Lesznai már 54 éves volt: „Egyébként továbbra is a régi óriási baby, minden realitási érzék híján... Olykor játszik, olykor kétségbeesik (...) világ- és emberszemléletét még kevésbé tudom követni, mint régen”18 Remekül jellemzi személyiségének ezt a vonását Kner Imre is. Szavai annál inkább helytállóak és fontosak, mert ő Lesznait elsősorban munkatársi, „üzleti” viszonyuk jóvoltából ismerte, így személyiségének ezen vonásaival még inkább szembesülhetett, mint Lesznai közeli barátai: „De hát tudja, hogy van az. Szegény Máli örökké kívül állott az élet minden reális, tényleges vonatkozásán, s ezért amennyire zseniális, és amennyire igazán rendkívüli teljesítményekre volna hivatva és kötelezve, nem fogja a fenti okból soha ezeket megvalósítani.”19 Azt, hogy Lesznai kívül állhatott az élet „minden realitásán”, nemcsak személyiségének, de ennél jóval prózaibb módon vagyonának is köszönhette - „anyagilag, nevelésileg az »uralkodó« (...) osztályhoz tartozóan”.20 Kner minden bántó szándéktól mentesen fogalmazott fent idézett 17 Naplók (V 3670/43/16) 18 Jászi Oszkár levele Csécsy Imréhez (Oberlin, 1939. VIII. 21.) In: Jászi Oszkár válogatott levelei. (Szerk.: Litván György-Varga F. János). Bp., Magvető Könyvkiadó, 1991. 218. számú levél, 426-427. old. 19 Kner Imre levele Fülep Lajoshoz. (Gyoma, 1933. március 31.) In: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése. I. m. 62. old. 20 Naplók (V 3670/43/10)
