Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1917 A festészet alapértékeiről gondolkodom. Dienessel [Pál] a következő megoldásfélékre jöttünk rá. Minden műtárgy egy szimbolikus egyéniséget hoz létre (mely egyén, mert zárt), és a mindenre utal, mert harmonikus, egyensúlyozott (bár teljes egység, minden része jelentősebb az összefüggésen belül, mint kívüle volna). 1) Kompozíció elsődleges, par excellence művészi érték, minden művészetben közös. A festészet terén: minden festői értéknek (szín; forma; valőr; nyersanyag; tartalom par excellence; tér; konstruktivitás; lényegábrázolás; adott képzeletbeli, értékbeli, pszichológiai testiség; Ding an Sich individualizálódását a festészettel tudom legjobban kifejezni; eszközei: súly- és anyagszerűség, kalligrafikusság) legintenzívebb összekapcsolása egy zárt, sík egységbe és harmóniába? Minél több elemet és minél intenzívebben tart össze a kompozíció, annál magasabbrendű. Wölfflin58 Kunstgeschichtliche Grundbegriffe-jében59 szép kompozíciótipológiát csinál, de nem vesz tekintetbe elég elemet, és nem vesz észre fontos típusokat, azt hiszem. 2) Konstruktivitás, formák visszaadása, mintegy történetükkel, fejlődésükkel és lehetőségeikkel együtt. (A fejlődés a festészet síkjára szimbolizálva) A mozgás értelmes visszaadása egyik fő alkotó eszköze. Értelmesnek mondom, értelmező magyarázó elem a festészetben. Mintegy azt demonstrálja Isten, hogy teremtette a dolgokat. 3) Szín, forma, valőr: a festészet tulajdonképpeni anyaga (tartalom). Kétféle alkalmazása: természet vagy képzetek visszaadásra, szóval a) elbeszélésre szolgálhat, de b) magánvaló értékük is van, lehetnek érzékileg hatók, szépségüknél, intenzivitásuknál fogva. Igazán magánvaló értéküket azonban csak a kompozíciónak alávetve, egymáshoz való viszonyukban érik el csudálatosképpen. 4) Tér: tulajdonképpen a festészet alapanyagaihoz lehet számítani, ha a képen ábrázolt (reális vagy képzetben merített) teret értjük; ha meg mint kitöltendő teret értjük, úgy alapvető feltétele a festészet lehetőségének. Minden kompozíció bizonyos értelemben térkitöltés, ornamentális kompozícióknál ez dominál. Fontosabb a kitöltendő tér, mint a térkitöltő tartalom. 5) Kalligrafikusság: a vonal magánvalósága, svungja, könnyedsége (tágabb értelemben esetleg éppen jelentős nehézkéssége is). 6) Koncentráció (pszichológiai faktor) oly reálisból ábrázolt (vagy képzetből) jelenések, dolgok, szín, forma etc. egysíkra és egy egyszerre áttekinthető, zárt egységbe hozatala, mely intenzivitásban és sűrítettségben felülmúlja az életélményeket látási téren. Primitív festők és keletiek éltek vele leginkább, a házak kívül és belül, és mégis kompozicionális értékek révén, egy szempontból látszanak. Kontrasztok, sőt két szín egymást tüzelése ide is tartozik a kompozíción kívül. 58 Wölfflin, Heinrich (1864-1945): művészettörténész. 59 Művészettörténeti alapfogalmak. Első megjelenése: 1915, magyarul: 1969. Művének elsődleges célja olyan alapfogalmak megragadása volt, amelyek a művészeti stílus jellemzésének, és az - optikai-formai benyomáson alapuló - esztétikai ítéletnek bázisául szolgálhatnak. Ezen ellentéteken alapuló fogalompárok a következők: lineáris-festői; sík-mélység; zárt és nyitott forma; sokszerűség-egység; világosság-homály. 133
