Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
1917 Az ősornamentum állítólag geometrikus volt, nem ábrázoló. Önkéntelen minden helyes stili- zálási impulzus, de nem a természet-, hanem képzetábrázolásra törekszik. A képzet már stilizált (feltétlenül), egy központra komponált például, individualizált. Nem helytelenítem azt a stilizáló munkát sem, mely az ilyen képzetet tökéletesíti, kikeríti öntudatosítás közben? Különböző stilizálási módok. Képzetábrázolás: a képzet öntudatos, néha szabályok szerinti, néha ösztönös kiegészítése. (Le- het-e ösztönös és öntudatos egyszersmind?) A mesterség gyakorlata által (anyagszerűség, energia-megtakarításra irányuló önkéntelen és akart mozdulati eljárások) kialakuló stílus. Realitásdarabokról nyert, kevéssé egyéni (stilizált) képzeteknek alávetése elfogadott - néha teóriában nem is ösmert, de alkalmazásaikról utánzott szabályoknak. (Csak igen jó művészi környezetben járhat elfogadható eredménnyel.) (...) Hatvány [Ferenc] képei nem képek: kevéssé, alig komponáltak - érzék- és nem értelemfestés, nem is lélekfestés, de nem is impresszionizmus. Érzéki vízió festése. De nála a festői tárgy mindig küzd, illetve még inkább mellőzi a képet. Tárgyakat ábrázol, tárgyak egymáshoz való relációját is némiképp - színben formában kitűnően, a valőrjei kiválóak, de nem csinálja meg belőlük a képszintézist. Van szín- és formalátásán felül két tulajdonsága, mely (pompás technikáján felül) kiemeli őt az átlagból: víziója, érzékisége (valőrök, anyagszerűség, tapintásszerűség) és tárgyérzete. Nem tudom másképp kifejezni: visszaad valamit a dolgok Ding an Sich-ségéből. A régiek azért voltak olyan nagyok, mert a tárgyakat Ding an Sich-ségükkel együtt bele tudták illeszteni a képbe, a zárt egységbe, a Ding im Individuum a Ding in Gott-ság szimbólumába.54 A dolgok ilyetén ábrázolására Hatvány egyik eszköze súly voltuknak kitűnő ábrázolása. Képeinek egy fő hiánya, hogy egy vásznán jól ábrázolt tárgyak mellett elejtett részek vannak. Nem képszerűsége annyira őszinte, hogy kompozícióhibákról nem való nála beszélni. A jó kompozícióban a festői főértéknek lehetőleg össze kell esnie az értelmi főértékkel. Marót tagadja, hogy a vallás önalávetés, a mágia pedig uralkodási törekvés, mint azt az elfogadott teória hirdeti. Azt hiszem, én mégis - nem a megvalósulásban, hol keverve jelentkeznek -, de az érzelmi indítékokban meglelhető ez a kettősség. Mindkét érzés alapföltétele a hit egy kívülünk való világban? A vallásban ez a hit kell, hogy egy értékileg emberfeletti világra vonatkozzék. Fejlődési tendenciák kellenek a vallásos érzéshez, alkalmazkodás (akár aljas, akár magasrendű fejlődési érdekekből) felettünk álló lényekhez. A mágia vonatkozhatik nálunk alsóbbrendű lényekre is, erőink rájuk való átvitelét célozza (felfelé is tendálhat), de én-kiterjesztésre törekszik. A primitív lélekben mintegy a vallás pótolja a szeretetet, a mágia a művészetet. 54 a dolog az egyéniségben, a dolog az Istenben 124
