Török Petra (szerk.): Sorsával tetováltan önmaga. Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből (Budapest, 2010)
Naplójegyzetek
-1912-1916 értem miért, de tán megint fogom egyszer érteni. A természet Isten számára rendezett matematikai elrendezettség, átlátható. A nyelv a természetnél rendesebb, tisztább (relációsabb?), de szegényebb. A reláció a rend keresése az egyeden túl? A művészet formát szül, a szeretet formát vált meg. A szimbólum egy megváltást jelent. De vajon meg is vált-e, milyen fokán van a megváltó erőnek? A hasonlat egy szimbólumkeresés, mely megáll valahol a végtelenhez való útján. (H[erbert]: távoli hasonlatok értékesebbek, többet fognak be a világból.) Az animizmus a lélek primitív „én-áttörése”. Érzi magát másban, Isten felé indul. Az ősdualizmus, szüleit (ég és föld) szétlövő fiú, hogy „helye legyen az életnek”. Az Isten és az én szükségszerű szembefordulásának szimbóluma. Visszatérő álom a tájról, kertről, melyben minden egyes fa ragyogni kezd, mindig teljesebb, végül fájdalmas, külön lokáltónusos pompájában hirtelen egybeomlik. A külön fa, melyhez nem lehet hozzáférni, nincs levegő körülette. Űrben van. Ezért szomorú. Édes Tesnikóról való két álmom. Álmaimat le kellene jegyezni a Jóisten segedelmével! Melyek lehetnek, és miért a Kunstwollen törtvényei? Az élet három stádiuma etikailag: élmény élet - magam kiélése distancia és tudatosság nélkül (a tudatosság itt inkább belső irány); a szülő élet - (a Werk-élet); és az önmagát Werknek néző egyén élete, aki meg akarja önmagát szeretettel váltani. Egy élet vagy egyes életrész válhatik „Werkké” a szülő élet értelmében is. Egy életformát szülni. Csak a szeretet válthat meg. A szerelem a csuda-megnyilvánulás, mely megváltásból szül. Nem egyszerű összeadása a szeretetnek és művészetnek, valami belehull és kiemeli a jelenségek sorából, olyan esemény, mint Krisztus földreszállása. Abban is hasonlít, hogy sehol sem száll le annyira a lélek a testbe, a szeretet a formába, mint a szerelemben. Mi reálisabb: a tér vagy az idő, mi partíci[p]ál jobban a létben, másrészt melyik inkább csak benső formánk? Én a teret érzem reálisabbnak. Az esztétikában, hajói értem Lukács Gyurit, az élmény maga normatív, a forma mintegy azonos tartalmával, a szeretetetikában is így van. Nincs egy előzetes szabály, mely betartódik, de egy dinamikusan önformázódó szeretet. (...) György Jánossal45 szemben a magasabb osztályok erkölcsiségét nem tartom alsóbbrendűnek, mint az alsóbb osztályokét. Több benne a szabad akarat - az alsó osztályok kényszerű önzetlensége. Az „úrság” érdeme. Az emberek egyenlőségén alapuló tiszta szeretet, erkölcs mellett van egy másik, mely az emberek különbözőségén (tehát az uralkodáson és önkifejlesztésen) alapszik. (Ez az igazi szabadság - egyéni - erkölcse, bár aközben egy bizonyos rendre törekszik). 45 György János: szoriológus. A Huszadik Század és a Társadalomtudományi Társaság köréhez tartozott. 1910-ben Budapesten jelent meg A Dunai Konfederácia. Tanulmány a dunai és balkáni országok szövetkezésének gazdaság- és állampolitikai föltételeiről című műve. A kötet, amely a dunai konföderáció létrejöttének feltételeivel foglalkozott, Jászi 1918. évi föderációs és konföderációs elképzelései előzményének tekinthető. 116
