Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)
Radnóti Miklós és kortársai - A második párizsi út
Its - PA Lap Párizsból Gellért Oszkárnak (PIM) „Harcát a nép most nélküled víjja, hej, Federico García!” (Federico García Lorca) A második párizsi út 1937 nyarán a Baumgarten-jutalomnak köszönhetően Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni egy rövid hónapot töltött Párizsban. Barátaikkal, Schöpflin Gyulával, Baráti Dezsővel bejárták a várost, látogatták a Nemzetközi PEN- kongresszus rendezvényeit, megnézték a Világkiállítást, a spanyol pavilonban látták Picasso megrázó erejű új festményét, a Guernicat. Ott-tartózkodásuk alatt nem volt olyan hivatalos esemény vagy baráti összejövetel, amelyben ne érződtek volna a spanyol polgárháború tragikus eseményei. Június 24-én Radnóti elment egy népfrontos antifasiszta nagygyűlésre, július 15-én pedig részt vett egy baloldali írószervezet kongresszusának párizsi záróülésén. A kongresszus egyébként a bombazápor alatt lévő Madridban ülésezett, a Granadában kivégzett Federico García Lorca arcképe alatt. Lorca költészetével Brachfeld Olivér katalán-szakértő jóvoltából ezen út során ismerkedett meg Radnóti. A párizsi út élményei, a spanyol polgárháború világháborút előrevetítő szörnyű eseményei több versnek lettek ihletői, így a Chartres és a Cartes postales, illetve a Hispánia, Hispánia, a Federico García Lorca, az Első ecloga, a Lapszéli jegyzet Habakuk prófétához, az Elégia és az Aludj címűeknek. Radnóti Miklós belépője a világkiállításra (MTA) A világkiállításon Radnóti ismerőseinek, barátainak művei közül Aba Novák Vilmos magyar-francia történelmi kapcsolatokat bemutató freskóját, Buday György Székely népballadák illusztrációit és Francois Mauriac Jézus élete művéhez készített metszeteit nagydíjjal tüntették ki. )SfTION INTERNATIONALE f PARIS 1937 \ CARTE;/ DE a ! LEGITIMATION 'IN? 214^0 punt: io FRANCS „Félig kész világkiállítás, - alig észrevehető, szinte barátságos pincérsztrájk -, félmilliós tömegek vidám arca július tizennegyedikén, hírek a felszabadított pireneusi határról, kongresszus kongresszus hátán: Párizs 1937 nyarán. Csak ebben a városban tud politika, művészet, kenyérharc, harag és irodalom olyan gátlástalanul vegyülni, mint sehol másutt. Ott voltam, mikor a Deux Magots-ban, a szürrealisták és egyéb írók törzskávéházában, sztrájkba léptek a pincérek és otthagyták az üzemet. Percek alatt, az ott ülő írók és újságírók fölálltak és eltávoztak - szimpátiából a sztrájkolok iránt. Thorez egy ifjúsági nagygyűlésen arra figyelmeztette a francia fiatalokat, hogy tanuljanak, művelődjenek: a szocialista Franciaországnak képzett tanárokra, orvosokra, tanult művészekre és írókra lesz szüksége, nem pedig népszónokokra. A Blum-kormány bukása utáni napokban népfrontgyűlés a Place de la Nation-on. Százötvenezer ember, izgatott, de optimista hangulat. A »Blum au pouvoirl«, »Thorez au pouvoir!«, »Les avions pour l'Espagne!« kiáltások közt egy bőrkabátos fiú trockista röpiratokat osztogat. A munkások elveszik, elolvassák, eldobják. A fiúhoz még csak egy goromba szó se röpül. Demokrácia? Július tizennegyedikén kerülnek utcára a hirdetések, jelezvén az írók nemzetközi egyesülése a kultúra védelmében második kongresszusának két záróülését. A kongresszus maga Valenciában és Madridban folyt le." (Schöpflin Gyula: A párizsi írókongresszus körül. In Gondolat 1937. júl.-aug.)
