Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)
Radnóti Miklós és kortársai - Tükör, Válasz, Szép Szó, Gondolat
„Ezt a parasztíró-urbánus író, népi író—entellektüel író kontrasztot fölösleges kakasviadalnak éreztem. Na most a Válasz ugye egyenlő Parasztpárt, népi irodalom. Tréfásan is, komolyan is mondhatom. Ugyanakkor a Válasz tele volt urbánus entellektüe- lekkel, csekélységemet is beleszámítva. Ezen, hogy úgy mondjam, sokan röhögtek. Hogy hohó, hát mi az? Parasztpárt és itt egy csomó rafinált, kvázi dekadens, nyugatos, entellektüel, de genere degenerált alak firkál? Hát hogy van ez, mi van itt? Pusztaszer vagy Montparnasse? [...] De ez csak az egyik oldal. A másik az, hogy az igenis magyar népi hátterű, legvégletesebb fokon paraszti hátterű mozgalom folyóirata nem zárkózott el más világok elől." (Szentkuthy 1984. 177.) „[Radnóti] aztán nem sok megbecsülést remélhetett a Választól. Hiszen legtöbben igazságtalanok voltunk vele, de a népiesek még inkább: semmibe vették. Összesen sem sok verse [öt] jelent meg a Válaszban - a folyóirat utolsó éveiben egy sem. Igaz, ő sem igen szerette a népieseket: Illyést, Szabó Lőrincet, Németh Lászlót távolról sem tartotta olyan nagyra, mint én. Politikai gondolkodásukról sokkal szigorúbb véleménye volt, mint nekem, följegyzéseiben is van ennek nyoma, de mi is eleget vitatkoztunk annak idején. József Attilában viszont a kor nagy költőjét látta, és személyes barátság is összekapcsolta vele." (Vas 2002a. 142.) Versek a Válasz 1935 szeptemberi számában Julim Ilyen hőség sem volt itt már régen, mesélik, még a vaj is eleiéit és olvadni készült lenn a jégen ma délelőtt még s most beborult. Már aprót söpör a ház előtt a szél s körül minden figyelmesen föláll a tolongó porban s záport remél. A nyugágy háta is hassá dagad és elszakad a szárító kötél. Két ing repül el róla, két madár, utánakap a szolga kerítés és csúnya szájjal szitkot kiabál. Mindent elhord a szél s a kert haját hosszú újjakkal, hosszan húzza ki és a hasaló kerten úgy fut át, hogy villámlik sarkának friss nyomán s a vastaglábú dörgés léptitől kék foltokat mutogat a homály. Sűrű szagok csúszkálnak szét elébb, a felhő később érkezik, köszön s a szóját nagyratátó kertbe lép. Körültekint ott, píslant komolyan, villogó zápor zuhan belőle és mint hulló szög, a csöpp je olyan. (Elállt az eső s a szűk csatornán víz zúg. Visszatér és hajladozva jár a gyönge fény a fa ormán.) Radnóti Miklós Radnóti Miklós: Versek 1. HÉTFŐ ESTE 1 Napló Immár a félelem sokszor szivén érint és néha messzi hír csak néked a világ; egyre régibb emlékként őrzik gyermeki korod a régi fák. Gyanakvó reggelek s vészes esték között, háborúk közt élted le életed felét s most is ellened hajló szuronyok csúcsán villog a rend feléd. Még álmaidban néha fölötlik a táj, verseid hona, hol szabadság illan át a réteken és reggel, ha ébredsz, hozod magaddal illatát. Ritkán, ha dolgozol, félig és félve ülsz asztalodnál. S mintha élnél lágy iszapban, tollal ékes kezed súlyosan mozdul és mindig komorabban. A világ új háborúra fordul, éhes felhő falja föl egén az enyhe kéket, s ahogy borul, úgy féltve átkarol s zokog fiatal feleséged. II. KEDD ESTE Nyugodtan alszom immár és munkám után lassan megyek; gáz, gép s bomba készül ellenem, félni nem tudok és sírni sem, hát keményen élek, mint a hideg hegyek között útépítők, akik, ha könnyű házuk fölöttük összedől elaggva, újat raknak és közben szagos forgácson alusznak mélyeket s reggelente fényes és hideg patakba mártják be arcukat. 91