Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)

Radnóti Miklós és kortársai - A generáció-kérdés, antológiák

Radnóti Miklós levele Sík Sándornak 1941. január 8-án (Piarista Rend)

Horváth Béla Mai magyar költők avagy: az irodalom alvilága című cikke - mely a Vigilia 1942. januári számában jelent meg -, egyike volt a Vajthó-antológia ellen intézett, katolikus oldalról jött támadásoknak. Az „antiszemita iromány", mely Radnótit személy szerint is említi, veszélyes következményekkel járhatott volna az idő tájt. „Irodalmunknak is van egy nyüzsgölődő csapatja, mely hajdan nagyon is sokat zajongott, de zajongásukból semmi jó nem jöhetett. Ezeknek mestere Erich Kästner és Bertolt Brecht volt, két sötét és szánalmas alak, akik német nyelven írtak ugyan, de egyiknek sem volt semmi köze a német irodalomhoz. Épp így ezeknek sincs joguk még csak szenvelegni se, hogy költők. Mily nagy kár, hogy ebben a könyvben, mely a Mai Magyar Költők büszke címet viseli, seregestül szerepelnek, negyven költő közül tucatnyian vonulnak föl; itt van az egész csapat, Radnóti Miklós, Rónai Mihály András, Vas István, Faludy György, Fenyő László és valamennyi." - írta Horváth Béla. Just Béla - a Vigilia-beli támadás értelmi szerzője - a Néhány kritikai észrevétel egy versgyűjteményről című írásában látszólag az antológia szerkesztési elveit kérdőjelezte meg a következő oldalakon.

„De azért ez a nyílt, veszélyes denunciáció mindnyájunkat felháborított. A kötet szerkesztőjét, Vajthó Lászlót nem közvetlenül támadta, de azért az ő tiszta nevét is bemocskolta, mert valahogy úgy tüntette föl, mintha a kiadó üzelmei folytán az irodalmi alvilág befolyása alá került volna. [...] Engem persze külön bántott, hogy a bevezető rólam szóló, meghatározó szeretettel írt bekezdését külön is ki- pécézte, és nem győzött gúnyolódni, amiért Vajthó azt a »slemil«-t, aki én vagyok, hősiesnek nevezi. Nyilvánvaló, hogy Szentendy [Horváth Béla] - isten tudja, miért - énrám a legdühösebb. Mégsem tudtam úgy felháborodni, mint Miklós, aki részt vett a könyv szerkesztésében." (Vas 2003a. 224.)

„[...] becsempészték a lapba ezt a csúfos és a Vigilia számára szégyenletes cikket, hogy lejárassanak s önmagam előtt is lehetetlenné tegyenek. Hamarosan rájöttem, hogy zsarolási céllal írták, mert a Franklin Társulat ifjú igazgatója, Péter András figyelmeztetett, hogy őket is meg akarják zsarolni egy családi regénysorozatuk ürügyén." - emlékezett Possonyi László, a lap szerkesztője a történtekre 1977-ben. (Hegyi 1977 közli Rónay Gy. 2004. 378.)