Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)

Radnóti Miklós és kortársai - A generáció-kérdés, antológiák

/f /i

2 3'i

i i

sabbak, éghajlatuk még szeszélyesebb. A nemzedékek annyiban különböznek egymástól, amennyiben a hagyományból mást és mást választanak kiás vállalnak s hogy a fiatalabb nemzedék hagyományáhdZ hozzátartozik már a megelőző nemzedék is. Nekem, aki tizenhét éves korom óta választom, vagy válogatom tudatosan olvasmányaimat, /a testében hét éve nem él" Ady ezidőtájt már mithoaz volt/ hagyomány a Nyugat első nemzedéke, sőt a másodikból is a koráhlndulól, nem is beszélve az izmusok éveiről, melyeknek dokumentumai közt költőségem kezdeti állapotában izgalmas és kalandos utazásokat bonyolítottam le. Az egyetemen doktori értekezésemet Kaffka Margitról írtam-y

s ugyanakkor egy kartársnőm Tóth Árpádról értekezett. Munkám legfontosabb

forrásai a Nyugat régi évfolyamai voltak s én munkatársa voltam a Nyugattá s

nak. Négy nemzedék egymásmellettiségéről ír levelében az ankét szerkesztője s meg kell jegyeznem, hogy ez az egymásmellettiség, - melynek okai közismertek,- valóban egymásmellettiség. Az első nemzedék hagyomány volta nem zárJa ki azt, hogy dgyes tagjainak problematikáját és kísérleteit ne érezzem esetleg jobban hozzámtartozónak, mint szoros átérett kortársam törekvéseit. A hagyományról, - s itt természetesen a magyar irodalmat, az igazi hagyományt értem,- nehéz vallanom. Vállalom teljes egészében, mert ismerem. Ez az "ismerem" nem jelenti azt, hogy Kemény Zsigmond minden regényét olvastam, hanem azt, hogy ismerem Kemény Zsigmondot, s hogy egészében Ismerem a hagyományt,azt jelenti, hogy Kuthy Lajost is ismerem s hogy igaztalannak érezném Balassa Bálint mellett elhallgatni Hlmay Jánost, mert élményem volt, illetve színezője a Balassa-élménynek. Egyetemi éveim alatt tudatosan olvastam a magyar irodalmat s az egész. gyökereivel, egy- másbakapaszkodó indáival, hatalmas törzseivel és széljárta tetőivel életem nagy élménye volt. S ha a sokszor járt utakra gondolok, a gyerekkor Petőfije után Berzsenyiről kell írnom, a későbbi kedvencről Csökönjeiről, a még későbbi Vörösmartyról s Aranyról, újra Aranyról. Madáchról. Kazinczy- nak, a széphalmi mesternek attitűdjéről és a Nyugat első nemzedékének köl- tőiről. SÍk Sándorról, a költőprofesszorról, akinek öt éven át belső tanítvány! köréhez tartoztam negyedmagammal s akinek húszéves világnézeti és esztétikai orthodoxiám alól való felszabadulásomat köszönhetem.JjjmitRészlet Radnóti Miklós könyvekkel kapcsolatos vallomásából (OSZK)

77