Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)

Radnóti Miklós és kortársai - 1928, Kortárs, Jóság, Pogány köszöntő

Ari' 42 fill».TRRSRDRLOMKRITIKRI, IRODRLMI ÉS MŰVÉSZETI SZEMLE

EI.SÖ ÉVFOLYAM_____________________________________1929. DECEMBER HÓ 30._____________________________________MÁSODIK SZÂ.M

MEGJELENIK ÉVENTE TÍZSZER

TARTALOM: A „Nyugat" lejlájára // Berki Zoltán dr.\ Uj földreformot // Szalai Imre: Az uj építőművészet körül II Dán György: Emlék és barlang Versek: Forgács Antaltól. Március Lászlótól, Moussong Piroskától II Glosszák II Nyílt levél Zsolt Bélához // Kritikák: Vajda János. Babits, Tamássi György: Kodolányi János: Futótűz, Germán László-. Háy Gyula: Színhely Budapest. Idő: tiz év előtt // Radnóti Miklós: Berda József: Orom II Sándor László: Légy jó mindhalálig II M. P.: Aszlányi Karoly: Pénz a láthatáron // Folyóiralszcmlc // A Kortárs hírei

A „Nyugat“ fejfájára

Furcsa halott: hosszas, csúf agonia után jobblétre szenderült s mig a kimúlás ténye kétségkívül megállapítható, addig a halott, úgyszólván tulvilági erővel bizonyítja létét. „Uj magyar optimizmus"-! hirdet a halott, „nemzeti konccntrá- ció“-ról regél, amely „virágos kert". Halott szájából ilyesmit hullani nem kellemes dolog. S c jelenség melyebb oka után kutatva: egyenesen megdöbbentő Mert mi az, ami o Nyugatból meghalt?: épen a „nyugat", épen a nemzeti decentralizáció, amely azelőtt gondosan ügyelt ana. hogy a tehetség és az irodulmi impotencia egy nevezőre ne kerülhessenek, mert nálunk sajnos a nemzeti erők összefogása mindig ezt jelentette. Az sajnálatos tény, hogy Magyarországról szólva, a túloldal, n jobboldal, irodalmi sekélyességet éc tehetetlenségi t jelent egyúttal, de miért? mert ami élete«, ami ttj, merész és - szörnyűség kimondani — érlékea voll, ériékes meri lenni, arra kegyetlenül és visszavonhatatlanul rányomták a vörös, vagy legalább is rózsaszín bélyeget. Ez a nemzeti nagyiét paradicsomából egyszer már jogerősen kitaszított baloldali irodalom akar most előzőihez közeledni ? Azokhoz, akik a tiszteletreméltó impotencia jogán maguknak vindikálták n hatalmat irodalmi értékmérő gyanánt funkcionálhatni ? Az Akadémiához akarnak közeledni, a Petőfi-társasághoz, a Kisiaiudy-lársasághoz, a Napkelethez? A Napkelethez, amely legalább következetes és konzervativizmusában, sőt ennek ellenére is igen tiszteletreméltó? Ez enyhén szólva árulás, gerinctelenség, elvfeladás I Vagy taláa mert öregek, a szenilitás biztos fellegvárába voUj földreformot.

A munkanélküliek száma meghalad)* a 400.000-t és a mezőgazdasági munkások átlagos napibére 2.— pengő. (Interpelláció a kcpvisclőiiázbaa) Az ország tenii étiből 1130 nagybirtokos kezén 5'38 millió hold, 840.000 kisbirtokos birtokában 8,011,000 hold van..- (Magyar Statisztikai Évkönyv.)

Hát valóban nem akarják látni és nem hajlandók tudomásul venni az összefüggést ? És ha néha-néha egy világosan látó koponya bátortalanul felszólal, az 1921—1925. évi földreform törvényre hivatkoznak. Erre a törvényre, melynek semmi ni ős eredménye nem volt, minthogy a nincstelen, termelésre képtelen törpebirtokok számát gyarapította és amely reform után Magyar- ország egészségtelen birtokviszonyai — szinte teljes egészében megmaradtak. Hiszen alig 600.000

nulnak vissza? De a »kor miért cipelik magukkal a Nyugatot, amelyik két éviizeden keresztül jól- rosszul ugvun, de egymaga képviselte az európai szellemet Magyarországon? Vagy úgy vélik. Magyarországnak nem kell nyugati kultúra? „Ha félig Balkán vagyunk, legyünk egészen azzá” — ez a jelszavuk? Sok szerencsét hozzá!

Ám csak tűnjenek el ők is, hajdan dicsősége a magyar szellemiségnek, ma köhécsclő trubadúrok a nemzeti koncentráció virágoskertjében. Szabolcs-ka Mihálynak nem fognak szégyenére válni. S ha mégis elsiratjuk őket. a múltjukért tesszük, fiatalságunk első szépségeiért, amikor még pad alatt olvastuk a Nyugatot a középiskolában. Holott a Nyugat már ot év óta nem ható ölem a magyar szellemi ciciben, csak önképzőkör. Pedig kötelezne az Ady Endre neve, amelyet homlokukon hordtak ős kötelez az Gsváí Ernő neve, ameiyót egészen becstelenül, a nevető örökösök minden kajánságáva! elsikkasztottak alap homlokéról. (Programmcikkükben szegény Qsvát Ernő végrendeletére hivatkozva mentegetőznek, hogy csak oly mértékben emlékeznek meg róla, ameny- nyi elengedhetetlen, nos urak, elengedhetetlen lett volna legalább annyit odaírni, hogy: Szerkesztette : Osvát Ernő) De mindegy. Az árulásért, amelyet a magyar szellemiség ellen oly könnyű szívvel elkövetni készek voltak, sivár hallgatás és elfele- dés lesz a bünhödésük. Ez a csönd, amely haty- tyudalukat fogadja, már a sir lehellete. És ahol a halál országa kezdődik, az élet szava elhallgat, ajkunk legfeljebb imára nyílik: Elvégeztetett, ámen.

hold tolódott át a földreform kapcsán termelésre képtelen törpebirtok alakjában, a nagybirtokosok kezéből a nincstelenekébe s az ország területének a fele még mindig, még ma is, 11.000 család kezén van.

400.000 munkanélküli és a mezőgazdasági mukások 2 pengős napszám mellett tengetik páriasorban életüket... A hitbizományi birtokok az 1869, évben Nagymagyarország területén 463 ezer holdat foglaltak el s az 1926. évben csupán Csonkamagyarország területén 978.000 hold az összterületük. Az egyházi birtokok Magyarország területén 1869-ben 1,288.000 területüek, amely aránytalanul kevesebb, mint a Csonkamagyaror- szágban 1927. évben telekkönyvezett 889.860 hold egyházi birtok.

3.600.000 hold kötött birtok van az ország területén, — mely nagybirtoki természeténél fogva nagyobbrészt külterjes gazdálkodást űző nagybirtok

és . . . 400.000 magyar nem tud munkához, kenyérhez jutni. Hát senki sem gondol arra, hog> ezek a földek évtizedekre menő degendo alapot nyújtanának az eljövendő földbirtokreformokra? Kenyeret, munkát, megélhetést nyújtanának családok százezreinek? Hát senki sem néz Dánia. Hollandia, Svájc felé? . . . Hát senki sem gondol arra, hogy a mezőgazdaságból élő 400.000 törpebirtokos és földnélküli őstermelő pária rettenetes nyomorában züllik, pusztul, degenerálódik . .. Senki sem gondol arra, hogy milyen szörnyű következményei lehetnek annak a példátlan nyomornak, melybe bcletaszitják a — nincstelenek tömegeii?

Vagy elfelejtették már Dózsa György emlékét?

3,600.000 hold kötött birtok. Miért nem lehetne ezekből kielégíteni a nincstelenek millióit ? Tán a nagybirtokosok érvei folytán „Nagybirío!-: többet és jobb/ninőségcf termel, mint a kisbiriok. Standard árut csak Ö képes termelni, drága mezőgazdasági gépek beszerzésére a törpe- és kisbirtokos képtelen ..." Legyen elég ezen érvekre megjegyeznünk, hogy hazánkban a nngybirtokok elsősorban gabonatermelők. Nekik tehát magas gabonaárak kedvezők. Ámde Kanada, Argentina, Ausztrália és U. S. A. dumping árakon ontják a gabonát s ezen államok még a legközelebbi piacainkat is elfoglalják tölünk. Velük akarnak nagybirtokaink versenyre kelni ? Kétségtelen továbbá, hogy a nagygazdaságok visszafejlődése a háború kitörésétől kezdve egyre fokozódott és helyzetük napról-napra súlyosbodik. Termékeiket képtelenek exportálni, nem tudnak uj piacokat szerezni, eladósodásuk rohamosan nö.

Ezzel szemben, ha a kisgazdaságok prosperitását vizsgáljuk a legutolsó 15 évre visszamenőleg, látjuk, hogy a kisgazdaságok, melyek jobbára saját munkerövel dolgoznak, aránytalanul köny- nyebben heverték ki a háború és az azt követő időket, mint a nagybirtokok. A kisgazda állandóan emelte jószágállományát, növelte instrukcióit és evvel nemcsak konzerválni, hanem növelni is tudta vagyonát. S mit láttunk ezzel szemben ugyanebben az időben a nagybirtoknál? A visz- szafcjlödés állandóan fokozódott, a tőke hiánya, illetve a kölcsönök magas kamatai egyre jobban éreztették romboló hatásukat és csak igen kevés nagygazdaság tudott prosperálni egyes pillanatnyilag nagyobb hasznot hozó speciális cikkek előtérbehelyezése vei. A kisgazdaságok, habár a nyomusztó pénzszűke velük is éreztette hatását, saját ingyenes munkaerejük befektetésével kisebb beruházásokkal aránytalanul könnyebben úsztak meg a nehéz időket.

Hogy hazánkban a nagybirtoknak kedvező