Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)

Adattár - Életrajzi jegyzetek

neki ajánlotta Radnóti. 1935-ös hazatérése után főként mérnöki munkákat végzett. 1975-ben kiadta a Vajda János Társaság történetét feldolgozó emlékiratait.

Szalai Sándor (Bp., 1912. okt. 22.-Bp., 1983. máj. 18.) Gyermekkoruktól barátok Radnótival. Részt vett a Balassi Bálint majd Haladás Kör összejövetelein, a Reinhold Alfrédnál tartott lemezhallgatásokon. Egyetemre Lipcsében és Frankfurtban járt, 1934-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett Zürichben. 1935 és 1939 között a Pester Lloyd munkatársa, 1939 őszétől 1944 tavaszáig a Dante Könyvkiadó irodalmi és tudományos lektorátusának vezetője volt. 1941-ben megbízta Radnótit egy kortárs költői antológia, a Mai magyar költők összeállításával. 1944 nyarától munkaszolgálatos volt Borban. Radnóti rábízta verseinek másolatát. A tábor feloszlatásakor a második lépcsőben indították el, útközben a jugoszláv partizánok kiszabadították. Temesváron rövid ideig a Szabad Szónál dolgozott, 1945. január közepén tért haza a Vörös Hadsereg egységeinél tolmácskodva. 1945 és 1948 között a Szociáldemokrata Párt külügyi titkárságának vezetője volt. A háború után folytatta szociológiai kutatásait, 1946-tól a budapesti tudományegyetem szociológiai intézetét vezette. Az 1950-es években koholt vádak alapján letartóztatták, bebörtönözték, 1956 márciusában szabadult. 1957-ben rehabilitálták, attól kezdve tudományának elismert hazai és nemzetközi szaktekintélyeként tevékenykedett.

Szécsi János - 1943-tól a Pharos Kiadó cégvezetője volt, kinevezése 1944. május 22-ével szűnt meg. A világháború után szerkesztő volt a Révai Kiadónál. Az 1940-es évek második felében elhagyta Magyarországot. Gál István irodalomtörténész értesülései szerint az 1960-as évek közepe táján hunyt el Közép-Amerikában.

Szemlér Ferenc (Székelyudvarhely, 1906. ápr. 3.-Bukarest, 1978. jan. 9.) Az ügyvédként praktizáló költő, író versei, kritikái, műfordításai többek között a Korunkban, az Erdélyi Helikonban, a Válaszban, a Nyugatban jelentek meg, a Helikon írói közé tartozott. A harmincas évek közepe táján hagyott fel a szabad- vers-írással és fordult a klasszikus formák felé. Radnóti Miklós jó költőnek tartotta: verseket válogatott tőle a Mai magyar költők című antológiába, Vas Istvánnal együtt felkérte, vegyen részt a Szerelmes versek című műfordítás-antológiájukban, meg nem valósult Tibullus-kötetük tervezésében is szerepelt a neve. Szemlér 1940 őszén megjelent kritikái a Válogatott versekről és az Ikrek haváról, szakmailag és lelkileg is sokat jelentettek az éppen munkaszolgálatban lévő Radnótinak. Tartalmas, irodalmi kérdéseken túlmenő hosszú leveleket kapott Radnótitól. Gyarmati Fanni is fontosnak érezte, hogy időnként levélben tájékoztassa Szemlért munkaszolgálatban lévő férje sorsáról, 1946-ban beszámolt Radnóti halálának körülményeiről és felkérte, írjon a Tajtékos ég című kötetről. Az ismertetés feltehetően nem jelent meg. Szemlér 1956-tól Bukarestben élt, vezető szerepet töltött be a romániai magyar irodalmi életben. 1972- ben válogatást adott ki Radnóti Miklós legszebb verseiből a bukaresti Albatrosz Kiadónál.

S. Szőnyi Lajos (Cegléd, 1903. jún. 30.-197?) Tizenhárom éves korától dolgozott, esti szabadiskolákban képezte magát festővé.

A Fiatal Magyarország és a Gárda című, kérészéletű lapok látványterve, felesége, Szőnyi Magda Szobakonyhák és Csillag István Hasonfekve című verseskötetének borítóterve fűződik nevéhez. 1931-ben Moussong Piroska írónő révén ismerkedett meg Radnótival, aki 1933-ban Hatszemközt a proletár festővel, aki nappal nem festett még soha címmel interjút készített vele és feleségével a Gárda című lap számára. Szőnyi az Ének a négerről, aki a városba megy versszakaihoz linómetszet illusztrációt és borítót tervezett, a nyomtatással Müller Lajost bízta meg. Munkaszolgálatosként Szőnyi is megjárta a bori rézbányákat, de Radnótival nem találkoztak. A háború után Szőgyi néven grafikai munkákból élt, majd bútortervezéssel foglalkozott.

Tamássi (Wagner) György (Bp., 1910. júl. 21,-Harka, 1944. dec. 23.) Költő, író, szociológus. Ügyvédi oklevelet szerzett a budapesti tudományegyetemen. Szerkesztője volt az 1928 és a Kortárs című irodalmi folyóiratoknak, ez idő tájt lettek barátok Radnótival. Versei jelentek meg a Jóság antológiában. 1930- ban a Kortárs által kiadott Áhítat című verseskötetéről Radnóti írt bírálatot a Kortársba. Kritikákat, verseket és politikai tanulmányokat írt a Korunkba és a Szocializmusba, az utóbbinak munkatársa is volt. 1939-ben együtt utaztak Radnótiékkal és Ortutayékkal Párizsba. A fasizmus áldozata lett.

Tolnai Gábor (Kunszentmiklós, 1910. dec. 29.-Bp., 1990. febr. 16.) Magyar-német szakos hallgató volt a szegedi tudomány- egyetemen, Sík Sándor és Mészöly Gedeon tanítványaként végzett. Alapító tagja volt a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának. 1931-ben Radnóti neki ajánlotta a Szél se fúj itt már című versét. 1934 elején Radnótival, Müller Miklóssal egy- egy szobát béreltek a szegedi Bokor utcában. Még ez évben a nemzeti könyvtár munkatársa lett és ezzel megkezdte tudósi pályafutását. Kritikát írt barátja Újhold és Járkálj csak, halálra ítélt! című köteteiről 1936-ban és 1937-ben. Szegeden kötött barátságuk a budapesti évek alatt is megmaradt. Egyike volt azoknak, akikkel Radnóti még kéziratban elolvastatta az Ikrek havát. Radnóti irodalmi végrendeletében szegedi barátait, Or- tutay Gyulát, Baróti Dezsőt és Tolnai Gábort nevezte meg kéziratai kezelőjének. A háború alatt munkaszolgálatra hívták be. 1945 és 1948 között az OSZK főigazgatója volt. 1948-ban a MTA levelező, 1962-ben pedig rendes tagja lett. 1948-1949-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban az egyetemi és tudományos főosztály élén működött. 1949 és 1950 között római követté nevezték ki. 1953 és 1980 között az ELTE Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének vezetője.

Trencsényi-Waldapfel Imre (Bp., 1908. jún. 16.-Bp., 1970. jún. 2.)

1932-ben magyar-latin-görög szakon végzett a budapesti tudományegyetemen. A Kerényi Károly köré tömörült fiatal írók és ókortudósok csoportjához, a Stemmához tartozott. Vas István Kerényi Károly óráján találkozott először Waldapfellel, ahova Hajnal Anna és Keszi Imre invitálására látogatott el. Szakmai beszélgetéseik Waldapfellel barátsággá formálódtak, Radnóti is csatlakozott a Vergilius- és Horatius-fordító tervezgetések- hez. Elképzeléseik között egy Tibullus-kötetet terve is szerepelt, ám ez nem készült el. Radnóti még 1943 nyarán is elküldte Anakreón-fordításait barátjának ellenőrzésre. A Vergilius-an- tológián és a Horatius Nosteren kívül „megélhetési" munkákat