Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)

Adattár - Életrajzi jegyzetek

ság címmel válaszolt, Bálint György pedig Barátom kritikája című írásában vette védelmébe Radnótit a Nyugatban. 1940 és 1944 között Rónait is többször behívták munkaszolgálatra, 1940-ben Radnótival szomszédos században szolgált. 1943-ban jelentek meg fordításában Dante szonettjei. Schöpflin Aladár (Maniga, 1872. okt. 4.-Bp., 1950. aug. 9.) 1898-tól a Vasárnapi Újság kritikusa, rovatvezetője, 1908-tól a lap megszűnéséig a Nyugat munkatársa, kritikusa, 1909-től a kiadó megszűnéséig a Franklin Társulat lektora, a társulat lap­jának, a Tükörnek rovatvezetője, biztos ítéletű, nagy tekinté­lyű kritikus, irodalomtörténész. Radnóti egyik ajánlója volt a Baumgarten-díjra, támogatta őt az alapítvány könyvtárosi állá­sának elnyerésében is. Régóta tervezett, de csak 1937-ben megjelent A magyar irodalom története a XX. században című monográfiájában, már a harmadik generáció alkotóit is említi, Radnótit figyelemre méltó, ígéretes költőként értékeli. Radnóti többször dedikálta műveit Schöpflinnek, aki 1941-ben Mik- száth-monográfiáját küldte el fiatal barátjának. Schöpflin Gyula (Bp., 1910. aug. 24,-Sorrento, 2004. jún. 18.) Az Eötvös Kollégium tagjaként a budapesti tudományegyete­men tanult és 1932-ben magyar-angol szakos tanári diplomát szerzett. Diákként részt vett egy egyetemi kommunista szer­vezkedésben, ezért többhónapos fogságbüntetésre ítélték. 1933 és 1935 között a Révai Kiadó lektora, 1938 és 1944 között a Budakalászi Textilművek tisztviselője volt. Nagypál István néven baloldali lapokban és folyóiratokban publikált. A Nyu­gat, a Századunk és a Gondolat is közölte írásait, regényt, el­beszéléseket, esszéket írt. 1945 és 1949 között a Magyar Rádió műsorigazgatója volt. 1949-ben stockholmi követté nevezték ki, de ellentétbe kerülve a kormánnyal 1950-ben disszidált, sza­kított a kommunizmussal. Nagy-Britanniába költözött. 1954 és 1962 között Skóciában gépgyári tisztviselő volt. 1964-től 1979- ben bekövetkezett nyugdíjazásáig egy londoni műszaki főisko­lán adott elő. Műfordítóként angol és amerikai írók műveit tolmácsolta magyarul, a nyolcvanas évek kezdetétől pedig ma­gyar szamizdat munkákat ültetett át angolra. Sík Sándor (Gödöllő, 1889. jan. 20.-Bp„ 1963. szept. 28.) 1929 decemberében nevezték ki a szegedi egyetem irodalomtörté­neti tanszékére vezetőnek, így éppen Radnóti Miklós évfolya­mával találkozott először. A piarista szerzetes nem csupán professzorként, az irodalmi ismeretek széles látókörű közvetí- tőjeként fogta fel feladatát, kiváló és megértő nevelő, ha úgy alakult atyai barát, a kiválasztottak számára szellemi műhelyt nyújtó költőtárs is volt. Radnóti röviddel Szegedre érkezése után felkereste Sík Sándort, az akkor kialakult bensőséges be­szélgetés meghatározó élmény lett mindkettőjük számára. Rad­nóti mindig számíthatott tanára támogatására: az Újmódi pásztorok éneke című kötet perében szakértői levelet írt a bí­rósági fellebbezéshez, majd megakadályozta, hogy a per miatt kizárják tanítványát az egyetemről, éveken át többször is fel­terjesztette Radnótit a Baumgarten-díjra, támogatta az alapít­vány könyvtárosi állása elnyerése ügyében, fordításokkal, kisebb irodalmi munkákkal bízta meg az állandó jövedelemmel soha sem rendelkező költőt. Az egyetemi évek után is rend­szeresen találkoztak, leveleztek. Radnóti a Tört elégiát Sík Sán­dornak ajánlotta, ötvenedik születésnapjára Köszöntő címmel verset írt a tiszteletére. 1943. május 2-án Sík Sándor keresz­telte meg Radnótit és Gyarmati Fannit a Szent István Baziliká­ban. 1946. augusztus 14-én ő mondta a gyászbeszédet tanítványa temetésén a Kerepesi temetőben. Sós Endre (Bp., 1905. júl. 18.-Bp., 1969. júl. 12.) 1925-ben egyik alapítója volt a Vajda János Társaságnak. Platz Rudolffal együtt ajánlották Radnótit a társaság tagjai közé. 1930-ban Radnóti egyetemi felvétele idején ajánlólevelet írt Zolnai Béla profesz- szorhoz barátja érdekében. Radnóti neki ajánlotta Tápé, öreg este című versét 1931-ben. Jogi tanulmányait egy, a Népsza­vában megjelent verse miatt nem fejezhette be, 1931-ben el­tanácsolták az egyetemről. Az Újmódi pásztorok éneke kötet perében tanácsokat adott Radnótinak, 1931. december 9-én a költő bizalmi embereként részt vett a zárt tárgyaláson. Az Esti Kurír, Az Újság, a Magyar Hírlap, a Reggeli Újság és A Toll mun­katársa, az Új Zsidó Könyvtár sorozat szerkesztője volt. Radnóti Komlós Aladárhoz írott, 1942-ben kelt híres levelében Sós nevét erős zsidó öntudata miatt már elhatárolódva említi meg. Az 1940-es években munkaszolgálatra hívták be, 1944-ben a győri katonai fogházban ült. A háború után a Népszava és a Ma­gyar Nemzet újságírója, illetve főmunkatársa volt. 1957 és 1965 között a Magyar Izraeliták Országos Képviselete és a Budapesti Izraelita Hitközség elnöki tisztségét töltötte be, munkájáról Sipos néven ügynöki jelentéseket írt. Cs. Szabó László (Bp., 1905. nov. ll.-Bp., 1984. szept. 27.) 1931-ben doktorált gazdaságtörténetből a budapesti Műszaki Egyetem Közgazdaságtudományi Karán. 1935-től 1944-ig a Ma­gyar Rádió Irodalmi Osztályát vezette, ez idő alatt Radnóti több­ször olvasta fel verseit és irodalomtörténeti előadásait a Rádióban. A műfordítás művészete iránti tisztelet hatotta át kettőjük kapcsolatát. Cs. Szabó szívesen kérte fel Radnótit for­dítói munkára, kétszer is írt bevezetőt műfordításköteteihez. Cs. Szabó 1948-ban elhagyta Magyarországot, 1949-től Rómá­ban, 1951-től Londonban élt. 1972-ig a BBC magyar osztály­ának belső munkatársaként dolgozott. A nyugat-európai szellemi élet kulcsszemélyisége, a magyar emigráció egyik szellemi vezetője volt. Szalai Imre (Kővágóőrs, 1894. jún. l.-Bp. 1979. márc. 2.) Épí­tész, építészettörténész, író. Mérnöknek tanult, de versírással, írással is próbálkozott. 1927-ben A nappalokba költözöm cím­mel megjelent egy verseskötete, ám nem tekintette magát köl­tőnek, felhagyott a költészettel. Erre utal Radnóti Pogány köszöntőbe írott dedikációja: „Szalai Imre bátyámnak, csak azért is A nappalokba költözöm költőjének baráti kézszorítás­sal és nagyon sok köszönettel". Szalai az 1929 novemberében indult Kortárs művészeb rovatáért volt felelős, ő tervezte a lap és kiadó lógóját is. 1930 tavaszán Kortárs-kirakatot rendezett a Mentor könyvesboltban. Emlékei szerint a szerkesztőségben ismerkedtek meg Radnóhval, aki képzőművészed érdeklődé­sével kitűnt a többiek közül. 1930 nyarán Párizsban telepedett le, ahol kirakatrendezéssel, tájképfestéssel, reklámgrafikával foglalkozott. 1931 nyarán megosztotta szállását Radnóbval. A Jóllakott ablakokon... kezdetű versben párizsi együttlétük han­gulata örökítődött meg, a Táj, szeretőkkel című verset pedig

Next

/
Oldalképek
Tartalom