Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)
Adattár - Életrajzi jegyzetek
ráti jellegű közösség továbbra is együtt maradt. Egyik közös munkájuk az Én és a világ című monodráma megírása volt. Horváth Béla (Bp., 1908. máj. 25.-Bp., 1975. nov. 28.) 1927- től kezdve újságíróként, költőként aktívan jelen volt az irodalmi életben. 1927-ben megjelent verseskötetét az 1940-es évek közepéig két-háromévenként követték az újabbak, többnyire szerzői vagy Vigilia-kiadásban. Munkatársa volt a Nemzeti Újságnak, 1937-től a liberális Esti Kurír vezércikkírója és irodalmi szerkesztője lett. 1936 és 1939 között szerkesztőségi tagja volt a Szép Szónak. 1938 és 1943 között rendszeresen publikált a Vigíliában, ahol 1941-től szerkesztői munkát is végzett. Radnótival 1929-től ismerték egymást, Sík Sándor egyszerre terjesztette fel őket a Baumgarten-díjra. Horváth szélsőséges személyisége megosztotta kortársait. Az 1938. május 5-én megjelent zsidótörvény elleni tiltakozást ő is aláírta, a Mai magyar költők antológiájáról írott denunciáló kritikájával viszont kivívta az érintett költők, köztük Radnóti megvetését is, aki Sík Sándornak címzett levelén kívül Egy verseidre címmel gúnyversi- kéket írt róla. Antifasiszta magatartása miatt 1944-ben büntetőszázadba került, a háború végén amerikai fogságba esett. 1945 és 1952 között újságíró és történelemtanár volt Olaszországban. 1952-től rövid ideig a Szabad Európa Rádió, 1953-tól 1962-es hazatéréséig az Új Látóhatár munkatársa volt Németországban. 1962-től a budapesti Látóhatárt szerkesztette. 2008-ban fény derült a Szabad Európa Rádiónál és az Új Látóhatár szerkesztőségében végzett ügynöki munkájára. József Attila (Bp., 1905. ápr. ll.-Balatonszárszó, 1937. dec. 3.) A két költő feltehetően 1931 tavaszán Lakatos Péter Pál révén került személyes kapcsolatba, amikor is Radnóti egyszerre dedikálta első és második kötetét József Attilának. Szoros barátság, műhelykapcsolat nem fűzte össze a két költőt, viszont Radnóti egyike volt azoknak, aki már József Attila életében felismerte költészetének jelentőségét. Bizonyítja ezt Radnóti József Attila költészetével kapcsolatos néhány előadása, naplóbejegyzése és a Galamb Ödön Makói évek című kötetének függelékében közölt Jegyzet József Attila hátrahagyott verseihez című bevezetője. Kárász Judit (Szeged, 1912. máj. 21.-Budapest, 1977. máj. 30.) Párizsi és Bauhaus-beli fotográfiai tanulmányai után hazatért Szegedre és csatlakozott a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumához. Szociofotókat készített Szegeden és a környező tanyavilágban, képeit a Városból tanyára 15 km című kiállításon mutatta be a Kollégium szervezésében 1933-ban. Pár év múlva egy német képügynökségnél dolgozott, szabadfoglalkozású fotográfusként élt Berlinben és Kölnben. 1935 és 1949 között Dániában élt egy tanyán, tíz évig fizikai munkát végzett, közben kézi szövést tanult. 1949 decemberében tért vissza Magyar- országra. 1950-től nyugdíjazásáig múzeumi fotográfusként alkalmazták. A hazai kultúrpolitikai viszonyok között invenció- zus munkára nem látott lehetőséget, művészeti tevékenysége abbamaradt. Kemény Zsuzsa (Bp., 1913. febr. 13.-Bp., 1982. febr. 12.) Táncművész, szakíró, Szentpál Olga tanítványa. 1938-tól Ortutay Gyula felesége. Radnóti Miklósék barátja. Komor András (Bp., 1898-Bp., 1944. okt. 22.) 1929-ben megjelent negyedik kötete, a Fischmann S. utódai című regény jelentős kritikai fogadtatásban részesült. Komor András a Franklin Társulatnál dolgozott lektorként, a kiadó lapjánál, a Tükörnél pedig a filmrovat vezetője, filmkritikus volt. A kiadóba járó írók, költők szívesen időztek, vitatkoztak szobájában, jó barátságban volt Szerb Antallal, Ortutay Gyulával, Radnótival, Török Sándorral. Az 1940-es években többször hívták be munkaszolgálatra, közben gyenge idegei miatt gyakran került ideggyógyintézetbe. Az utolsó behívó kézhezvétele után, 1944. október 19-én feleségével együtt megmérgezték magukat. Feleségét még meg tudták menteni, ő pár nap múlva meghalt a kórházban. Lakatos Péter Pál (Kővágóörs, 1898. ápr. 7.-Tapolca, 1959. aug. 26.) Költő, publicista. Demjén József unokatestvére. Mérnöknek tanult, majd jogot hallgatott, de tanulmányait nem fejezte be. 1921-től jelentek meg írásai, versei különböző irodalmi folyóiratokban, több lapnak, így a Magyar írásnak, az Új Kultúrának később a Nemzeti Újságnak volt munkatársa. 1928-tól a Bartha Miklós Társaság tagja. Baráti kapcsolat fűzte József Attilához és Radnóti Miklóshoz is, aki a Hajnali elégiát róla írta, neki ajánlotta. 1930-ban egy, a 100 %-ban megjelent cikkéért négy hónapi börtönnel sújtották, 1932 márciusában Bátorság című verséért egy évre ítélték izgatás miatt. 1941-ben letartóztatták; Budapesten, Kistarcsán, Nagykanizsán, Győrben raboskodott. 1945-ben szabadult. Müller Miklós (Orosháza, 1913. ápr. 18,-Andrin, 2000. jan. 3.) 1931 és 1936 között joghallgató volt a szegedi egyetemen, részt vett a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának munkájában és a falukutató mozgalomban. Szociofotókat készített, nagy hatással volt rá a Bauhaus-iskolát járt Kárász Judit művészete. 1936-ban Budapestre költözött, barátai - Radnóti, Ortutay - révén kapcsolatba került az irodalmi, művészi élet számos tagjával, egyebek között Haár Ferenccel, Haiman-Kner Györggyel. Több szociográfia fotóillusztrációi fűződnek nevéhez: Ortutay Gyula Parasztságunk élete, Féja Géza Viharsarok, Szabó Zoltán Cifra nyomorúság, Erdei Ferenc Parasztok. Kassák dicsérte képeit, néhányat meg is jelentetett lapjában, a Munkában. 1938- ban emigrált. Párizsban unokatestvére, Elkán László, azaz Lucien Hervé és Tihanyi Lajos festőművész segítette, megismerkedett Robert Cápával és Brassaíval, barátságot kötött Kof- fán Károlyékkal. Képei a Regardsban, a France Magazinban és a Paris Matchban jelentek meg. Elkán Lászlóval a Marianne Magazin számára készítettek riportokat, Müller fényképezett, Elkán írta a cikkeket. A France Magazin megbízásából 1939-ben Portugáliába utazott, ahol letartóztatták, börtönbe csukták. 1940 és 1947 között Tangerben élt, a marokkói spanyol hatóságok számára fotóarchívumot állított össze Spanyol-Marokkóról. 1947-ben Spanyolországba települt, Madridban portréműtermet nyitott. Nagy Etel (Újpest, 1907. jún. 21.-Bp., 1939. szept. 24.) Simon Jolán gyermeke, Kassák Lajos nevelt lánya. 1928-ban Bécsbe költözött, Gertrud Kraus táncművész tanítványa lett. Vas Istvánnal ez idő tájban találkoztak, a Munka című Kassák-lap bécsi terjesztésével voltak megbízva. Habár Kassák nagyon ellenezte
