Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)

Adattár - Életrajzi jegyzetek

ben dolgozott. 1931-ben Fiatal Magyarország címmel társadalmi és irodalmi folyóiratot indított, a lap könyvkiadói vállalkozása keretében adta ki Radnóti Miklós Újmódi pásztorok éneke című kötetét, amelyért mindketten bíróság elé kerültek. Dokumentum Könyvek címmel könyvsorozatot indított, ennek első kötete József Attila Költészet és nemzet című tanulmány- kötete, amelyet József Attila hátrahagyott írásaiból Sándor Pál válogatott, Demjén előszavával 1940-ben jelent meg. Munka- szolgálatban pusztult el.

Dénes Béla (Bp., 1904. jan. 28.-Tel-Aviv, 1959. szept. 2.) Orvos, újságíró, a Független Szemle szerkesztője, a Korunk antológia kiadója. Már a háború előtt részt vett a hazai cionista mozgalom munkájában, 1949-ben a cionista per fővádlottja lett. 1955-ben szabadult a börtönből, Ávós világ Magyarországon címmel írta meg emlékeit.

Dési Huber István (Nagyenyed, 1895. febr. 6.-Budakeszi, 1944. febr. 25.) 1921-ben kitanulta az ezüstkovácsolást és beiratkozott Podolini-Volkmann Artúr szabadiskolájába. 1923 nyarán rézkarcolást tanult Milánóban. 1927-től rendszeresen szerepelt a KÚT kiállításain, 1928-ban a Mentor Könyvesboltban mutatkozott be grafikáival. A festőt és feleségét, Sugár Stefániát a harmincas évek elejétől fűzte barátság Radnótiékhoz, Bálint Györgyékhez. 1934-ben egy sarlós-kalapácsos csendéletéért rövid időre börtönbe zárták. Dési rajzot készített Radnótiról, ő pedig a Nem bírta hát... Dési Huber István emlékére című versével gyászolta el barátját, aki az első világháborúban szerzett tüdőbajába halt bele.

Dóczi György (1909. máj. 5.-?) A Haladás címlapjára linómetszetet készített, ő tervezte a Lábadozó szél címlapját. Radnóti 1932. május 5 című versét mérnök barátjának ajánlotta. Testvérével, Dóczi Jánossal szervezték a tátrai kirándulást, a Guhr Szanatórium területén lévő faházat orvos édesapjuk segítségével kapták meg. Dóczi György tervezte a Halálbüntetés Ellenes Szövetség tiltakozó röpiratára az akasztott embert ábrázoló linómetszetet 1932-ben. A Sallai Imre és Fürst Sándor kivégzése elleni aláírásgyűjtésben Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni is részt vettek.

Dóczi János (1911. jan. 3.-?) A Markó utcai Berzsenyi Dániel Főgimnáziumban Vas Istvánnal járt egy osztályba. Későbbi menyasszonyával, Révész Gabriellával tagja volt a Reinhold Alf- réd-féle szellemi közösségnek. A Haladás című lap és az irodalmi kör körül 1927 tavaszán több iskolára kiterjedő politikai nyomozás kezdődött, aminek eredményeként kicsapták a gimnáziumból. Testvérével Dóczi Györggyel szervezték az 1932-es tátrai kirándulást. Az 1930-as évek közepétől a Chinoin Gyár vegyészmérnöke volt.

Erdélyi (Glatter) Ágnes (Bp., 1914. máj. 23.-Auschwitz, 1944. jún. 3.) Radnóti Miklós féltestvére, költő, újságíró. Radnóti bensőséges testvéri viszonyban volt vele. Testvéréről szólnak a Szerelmes volt a kis húgom nagyon és a Sok autó jár itt című versek 1928-ból, az Ikrek havában pedig gyerekkori emlékeiket idézi fel. Erdélyi Ágnesnek 1935-ben egy verseskötete - Kórus három hangra - és egy regénye - Kovácsék- jelent meg.

Franki Sándor (1896-Bp., 1945. jan.) A munkáját művészi ihle- tettséggel végző Franki Sándor és felesége, Rózsi könyvkötő műhelye írók, grafikusok és festők otthona volt. Rendszeres vendégnek számított József Attila, Zelk Zoltán, Ferenczy Noémi és Valér, Szegi Pál, Cs. Szabó László, Vas István, Radnóti Mikló- sékkal napi barátság kapcsolta össze őket. Többen azonban nem csak a társadalmi élet, a barátság kedvéért jöttek ide, de nála köttették könyveiket vagy kereteztették rajzaikat. 1940 őszétől Franki Sándort is rendszeresen behívták munkaszolgálatra. 1944 októbere után feleségével együtt Budapesten bujkáltak, míg a nyilasok fel nem fedezték rejtekhelyüket a Franklin Kiadó belvárosi könyvraktárában. Mindkettejüket a Dunába lőtték, ám Franki Sándorné csodával határos módon életben maradt.

Füst Milán (Bp., 1888. júl. 17.-Bp., 1967. júl. 26.) Radnóti egyik nagy példaképe Füst Milán volt. Sajátos, középkori hangulatú, kötetlen formákban írott verseit különösen az utána következő nemzedékek tagjai szerették; számukra ő volt a „költők költője". Füst Radnóti Miklósra is nagy hatást gyakorolt. Személyesen 1934-ben ismerkedtek meg, a következő évben Radnóti Füst Milán címmel fontos, értő tanulmányt publikált Füst költészetéről. Baráti kapcsolatukat, találkozásaikat kedves dedi- kációk, levelek és Radnóti naplója dokumentálja.

Galamb Sándor (Gyöngyös, 1886. márc. 21.-Bp., 1972. nov. 8.) A dramaturg és színházigazgatóként ismert Galamb Sándor pályáját magyar-német szakos középiskolai tanárként kezdte. Az újpesti gimnázium után, a Markó utcai Bolyai Főreálba került, így Radnóti Miklós tanára és osztályfőnöke volt. A nagy formátumú, legendás emlékű tanárszemélyiségek közé tartozott, oktatáson, nevelésen kívül rendszeresen publikált. Tanulmányt írt többek között Kemény Zsigmondról, Madách Imréről, Petőfi Sándorról, Arany Jánosról. Sajtó alá rendezte, bevezetéssel látta el Gyulai Pál, Kisfaludy Károly munkáit, 1938-ban Gaál József Peleskei nótáriusát, utóbbi művet 1937-ben a Nemzeti Színház számára színpadra is átdolgozta. Alig képzelhető, hogy Radnóti ne forgatta volna ezt a kiadást a Rádióban tartandó Gaál József-előadására készülve.

Gáspár Zoltán (Rozsnyó, 1901. okt. 17.-Bp., 1945. jan. 13.) 1929 és 1933 között joghallgató volt a szegedi tudományegyetemen. Tagja a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának, szerkesztőként jegyezte a kollégium kiadványait. Részt vett a falumunkában, szociográfiai kutató- és gyűjtőmunkát végzett. Tervbe vett könyve, a Bevezetés a szociográfiába nem jelent meg. A Lábadozó szélről 1933-ban méltató cikket írt. József Attila halála után Ignotus Pál és Fejtő Ferenc meghívták a Szép Szó szerkesztőbizottságába munkatársnak. 1938 nyarától ő lett a felelős szerkesztő is, 1939 márciusától a szeptemberi megszűnésig egyedül jegyezte és szerkesztette a lapot. Gáspár Zoltán történészként, szociológusként a „tiszta" polgári demokráciát tartotta elérendő eszménynek. Publicisztikájában, tanulmányaiban rendszeresen foglalkozott a hazai és a külföldi - például a spanyolországi - politikai döntések hatásának értékelésével, a társadalmi helyzet alakulásának elemzésével. A német megszállás után származása és munkássága miatt bujkált, néhány nappal a főváros felszabadulása előtt háza kapujában egy német tiszt agyonlőtte.