Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)

Radnóti Miklós és kortársai - Válogatott versek, Ikrek hava, az első munkaszolgálat

„És ha megpróbálok visszaemlékezni, hogy [...] miről beszéltünk sűrű és hosszú együttléteink közben, egyetlen igazán gondolati témára bukkanok - és ez a zsidóság kérdése volt. Ez viszont állandóan visszatérő vita forrása volt közöttünk. Az én álláspontom, röviden összefoglalva, körülbelül az volt, hogy ha az ember zsidónak született, mindössze két lehetősége van. Vagy azt mondja: »zsidó vagyok« vagy azt mondja: »nem akarok zsidó lenni« - és én természetesen az utóbbit vallottam -, de azt semmiképpen sem mondhatja, hogy »nem vagyok zsidó«. Márpedig Miklós éppen ezt mondta: csinálhat Hitler, amit akar, és az egész világ a fejére állhat, ő akkor sem zsidó.

Miklósnak ebben is igaza volt - ami őt magát illeti, természetesen: vértanúja lett ennek az igazságnak. Mert igaz ugyan, hogy zsidóként ölték meg őt is; de ő nem zsidóként halt meg: az ő utolsó eklogáit, elégiáit, razglednicáit nem zsidó írta, nem is olyasvalaki, aki szabadulni akar a zsidóságtól - a tisztaságnak ezek a vérrel pecsételt remekművei olyan magasban szállnak, ahová föl sem hallatszik ez a vagylagos kérdés." (Vas 2002b. 130-131.)

Levél Komlós Aladárnak 1942. május 17-én (PIM)

136