Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)

Radnóti Miklós és kortársai - A harmadik párizsi út

RADNÓTI MIKLÓS

VAS ISTVÁN

GUILLAUME APOLLINAIRE

VÁLOGATOTT VERSEI

CS. SZA HÓ IÁ SZI.Ó

TAN Hl. HANTÁVAL

PABLO PICASSO

K A J Z A V A I.

vajda János társaság

BUDAPEST

1*40

Guillaume Apollinaire válogatott versei

Fordította Radnóti Miklós és Vas István, Cs. Szabó László tanulmányával, Pablo Picasso rajzával. (Bp., Vajda J. Társ., 1940, Antos és Társa ny. 74 I. /Flora Mundi VI./ - felelős kiadó Platz Rudolf)

„Nagyon szerettem Radnótit, rendkívül mély érzésű, nagyon alapos fiú volt. Fiúnak nevezem őt, fiatalabb volt nálam, és volt benne valami furcsa fiússág, gyerekesség, és ugyanakkor nagyon felnőtt volt. Úgy értem, hogy nagyon komoly fiú. Egyesítette magában a diáknak és majdnem... majdnem a szentnek a jellemvonásait. A komoly diák, és nagyon mély érzésű szent. Nagyon tiszta ember volt. Csináltam én egy másik gyűjteményt is, gyűjteményes kötetet - másik, ezt azért mondom, mert többet is csináltunk. Az egyik volt a Három költő, Byron, Shelley, Keats - a három angol költő pályájáról írtam egy hosszú esszét. Kötetté bővült, fölajánlottam a Franklinnak, s a Franklinnal megegyeztünk, hogy csatolok hozzá egy antológiát a három költő műveiből. Ez meg is történt. A versek fordítását nagyrészt Vas Istvánra és Radnóti Miklósra bíztam. Soha annyi öröm együttműködésből nem volt, mint ezzel a két emberrel. Alaposak voltak, áhítatosak, lelkesek, és gyönyörűen fordítottak. Nézze meg egyszer azokat a verseket, amelyek a Három költőben Radnótitól származnak, de ugyanígy Vas Istvántól. Egyik jobb, mint a másik. Tökéletesek. Például A »Hellász« zárókórusa - ma is emlékszem arra a percre, ahogy ott borzongva olvasom a Centrál kávéházban, mert ott adta át."

(Beszélgetés Cs. Szabó Lászlóval. In Vezér 2004. 223-224.)

Ic KkX

zí)'vUÁílUi,

Ml;

„Két napja semmi sem sikerül, mélységes undorom van magamtól, a világtól, mindentől! Két napja nem sikerül semmi? Két hete, két hónapja! Csak két napja nagyon érzem! Öt Apollianire- versbe kezdtem, az első sor se sikerül, pedig csinálnom kellene; verset nem tudok írni, nem bírok nyugton maradni, menekülök magamtól, fáradt vagyok és nem vállalok semmit. Háború van!" [Napló 1939. nov. S.)

„Miklóssal együtt lázasan dolgoztunk Apollinaire fordításán. A Vajda János Társaság vállalta kiadását, honoráriumot persze nem tudott fizetni, de mi siettünk vele. Lefordítottuk a legnevezetesebb verseit, kivéve a legnépszerűbbet, A Mirabeau- hidat- abba mindkettőnk bicskája beletört. írtunk egy közös fordítói utószót, jobbára formai-technikai kérdésekről, májusi keltezéssel. Előszót Cs. Szabó Lászlótól kértünk. Utolsó pillanatban írta meg, a könyv már a nyomdában volt, mikor leadta. Ennek volt köszönhető, hogy Apollinaire kapcsán érinteni tudta már Franciaország bukását is: »A véres csillag ismét kivirágzott a francia költők homlokán«, írta az utolsó bekezdésben. A nyomda is gyorsan dolgozott: kis kötetünk, Picasso Apollinaire-rajzával az élen, éppen aznap jelent meg, amikor a németek bevonultak Párizsba." (Vas 2003a. 67-68.)