Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)

Radnóti Miklós és kortársai - Argonauták, Meredek út

Radnóti Miklós, Bálint György és Vas István verselgetése (PIM)

„...naponta éreztem a jelenlétét mindenben, ami, hogy úgy mondjam, az irodalmi életem volt, a biztosított és mégis mindig pezsdítő érdeklődéstől, amely minden munkámat, kísérletemet, sőt kételyemet is fogadta, egészen addig a gyakorlati jártasságig, amely mindig hajlandó volt útbaigazítani tétova tájékozódó képességemet az általános irodalmi életben. [...] Sokkal inkább »profi« volt az irodalomban, mint én: azon kívül, hogy Fifi apjának gyorsíróiskolájában magyarórákat adott, nem volt semmilyen »polgári« elfoglaltsága. Ennélfogva volt hozzá ideje, és persze, képessége is, hogy kiismerje magát a mi éghajlatunk irodalmi életének szokásaiban és összefüggéseiben. [...] Miklós hivatásszerű gondossággal tartotta rendben, úgy is mondhatnám, hogy megszervezte a maga irodalmi életét. Ezt is bámultam benne, de még inkább azt, ahogy ennek a lelkiismeretes gondoskodásnak fölébe tudott emelkedni. Tudatosan költői életet élt, nemcsak annyiban, hogy bármilyen lassan is, állandóan és folyamatosan dolgozott, hanem úgy is, hogy mindazt, amit látott és érzett mint költői anyagot fogadta magába. Ma már tudom, hogy e nagyszerű képessége és gyakorlata nélkül semmiképpen sem tudta volna véghezvinni utolsó hónapjainak lélegzetelállító költészeti csodáját."

(Vas 2002b. 128-129., 130.)

103