Varga Katalin (szerk.): „…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai (Budapest, 2009)

Radnóti Miklós és kortársai - A gyerekkor, iskolák

Emlékszel? - kérdezi anya a parkban - nem szeretted a spenótot, utáltad! S egyik napról a másikra enni kezdted, nem kellett beléd diktálni, veszekedni miatta! Az ám! De egyszer észrevettük, hogy olyan kövér, dagadt a képed ebéd után. Hát nem összegyűjtötted kétoldalt a két pofazacskódban a spenótot, ott tartottad egész ebéd alatt, hogy tudtál rágni mást, máig is rejtély. Hogy nevettünk szegény apáddal! Ettől a naptól kezdve egy ideig elénk kellett állnod, szájat nyitni, s mi szigorúan s magunkban pukkadozva belenéztünk." (Ikrek hava)

Csókák aludtak a szuszogó fán, tizenöt éve tán, kenyér után járt apám a városon s asszonya ép szagos szappannal mosta kishúgom barna haját. Álltam; velem nem gondolt senki már! vitte pipacsok szirmát a szél, fejetlen álltak; a lomha sötéten hét csillag pirult csak át! jánosbogár s lécekkel kerítve messze az alvó nyáj vigyázott: föl ne öleljen az ég; mert tudták, nyelves tűz leszek majd én, urak fejebúbján!

(Gyerekkor)

*

Radnóti Miklós 1914-ben

(Bókay 2.)

7