Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)

Orosz Márton: Transzatlanti tranzakciók

OROSZ MÁRTON: TRANSZATLANTI TRANZAKCIÓK kiállítás - aminek egyfajta továbbgondolását jelentette a Solley által rendezett tárlat - az egyik legkorábbi kísérlet volt a távoli kultúrák közötti párhuzamok feltérképezésére. A magyar avantgárd művészet köré szervezett bemutató ennek a transzregionális disz- kurzusnak vált a részévé, melyet a vasfüggöny két oldala közötti referenciális erőtér lát­hatóvá tételére kívántak felhasználni.52 De térjünk vissza Attalai Gáborhoz! Sajnos létezett két további ok is, ami miatt a fiatal magyar művész áhított New York-i szereplése nem válhatott valóra. Egyrészt a második Theodoron tárlatra megváltozott a zsűri összetétele, és a továbbiakban csak az amerikai művészek reprezentációját támogatta a Guggenheim. Másrészt 1971 tavaszától Fry már nem vehetett részt a tárlat előkészítésben. Ő lett volna ugyanis a kurátora a német-ame­rikai konceptművész, Hans Haacke egyéni kiállításának. Egyik szociopolitikai tárgyú műve miatt, ami a vád szerint a Guggenheim egyik igazgatósági tagjának ingatlanügyeit is érintette, a kiállítást hat héttel a megnyitó előtt lefújták, Fry-t pedig - aki kiállt a művészi szabadság védelméért - menesztették állásából.53 Az incidenst követően jegyezte meg - az intézmény igazgatójának, Thomas M. Messernek küldött telegramjában - Donald Judd a következőt: "I don't see how I or anyone can ever show anything in the Guggenheim again."54 A botrány miatt tiltakozó helyi művészek, az Art Workers Coalition demonstrá­ciója miatt az ügy valóban nagy port vert fel, mégsem adott elég indokot arra, hogy Messer az állását féltve, vagy csak egyszerűen hiúságból töröljön az intézmény archívu­mából minden Fry személyére vonatkozó dokumentumot.55 A konfliktusból kitetszik, hogy a Guggenheimből egyik napról a másikra távozó Edward Fry az amúgy cseppet sem a konzervatizmusáról ismert New York-i művészeti szcénában egy olyan kérlelhetetlen radikalizmusról tett tanúbizonyságot, ami a gyakorlat szintjén összeegyeztethető volt az őt tudósként foglalkoztató avantgárd eszmék képviseletével. Hans Haacke rendszerelvű műveinek bemutatására tett szándék jól érzékelteti, hogy Fry élen járt a pop art társadalomkritikáját felváltó, a mű és a befogadó közötti interakció megteremtését szorgalmazó progresszív irányzatok felismerésében.56 Az új, önmagát hermetikusan létrehozó esztétikai paradigma univerzalizmusáról értekezve neki is feltűn­hetett, hogy a tőkés és a szocialista államok között a technológiai fejlettség szintjén je­lentkező szakadék nem jelent akadályt a művészet és az élet szimbiózisát kutató, a kiber­netika és a rendszeresztétika nyelvével kísérletező művészek számára. Az új médiumok térnyeréséről folytatott tanulmányai során bizonyára értesült róla, hogy a komputermű­vészet eredményeinek közszemlére tétele Európa keleti felében - elsőként Csehország­ban - a nyugaton rendezett bemutatókhoz képest szinte fáziskésés nélkül történt meg.57 52 Theodore Robert Bowie: East-West in Art. Patterns of Cultural & Aesthetic Relationships, Bloomington: Indiana Uni­versity Press, 1966 53 Nancy Spector. „Against the Grain. A History of Contemporary Art at the Guggenheim", Art of This Century. New York: The Guggenheim Museum and its Collection., 1993, 280. old. 54 (Magyarul: „Nem tudom, hogy én vagy más valaha is bármit ki tudna újra állítani a Guggenheimben.") Julia Bryan-Wil- son: Art Workers. Radical Practice in the Vietnam War Era, Berkeley: University of California Press, 2009, 207. old. 55 A Hans Haackével folytatott e-mailváltás alapján. Itt szeretném megköszönni Hans Haackének, hogy személyes emlé­kein kívül hasznos tanácsokkal is segítette a Fry-jel kapcsolatos kutatásomat. 56 Edward F. Fry, „Introduction", On The Future of Art (szerk. Edward F. Fry), New York: The Viking Press, 1970, vii-ix. old., illetve Fry 1968 júniusában írt recenziója Jack Burnham „Towards a Post-Formalist Aesthetic" című tanulmányáról. Ld.: Edward F. Fry hagyatéka, Philadelphia, University of Pennsylvania, The Kislak Center for Special Collections, Ms. Coll. 651, 2. doboz, 91. mappa 57 A legelső számítógépművészeti kiállítást 1965-ben Stuttgartban és New Yorkban közel egy időben szervezték. 89

Next

/
Oldalképek
Tartalom