Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)

Keserű Katalin: A kanonizációról és az 1960-70-es évekről, melyeket fél évszázad után sem felejt el az, aki átélte

KESERŰ KATALIN: A KANONIZÁCIÓRÓL ÉS AZ 1960-70-ES ÉVEKRŐL, MELYEKET FÉL ÉVSZÁZAD UTÁN SEM FELEJT EL AZ, AKI ÁTÉLTE

az útjaira és önmagára, amit értékként mutatott fel, aggályok nélkül. A kurátorok bevezetője például megerősítette a több generáció együttműködését,30 s Németéhez is híven hangsúlyozta képzőművészek, iparművészek, építészek ill. képzőművészet és iparművészet, dizájn és építészet együtt szereplését. Ebben nem is csak a vizuális művészetek és a képzőművészeti ágak közötti átmeneteket regisztrálta, hanem azt is, hogy azok javarészt a szó szerinti „képző" művészet jegyében születtek.31 Ebben az egységben (a kanonizált képzőművészeti ágaktól és iparművészeti technikáktól kezdve és azoktól eltérően) sokféle új műformát (textilszobrok, tárgy-művek és dizájn-tárgyak, installációk, akciók, performanszok illetve a dokumentumaik, fotók, sorozat- és mobil illetve gondolatművek) és anyagot nevezett meg, melyek - és a nyomukban a régiek is - ismét médiummá (azaz jelentéshordozóvá és -közvetítővé) váltak, a médium=üzenet értelmében is. A kép-zés mellett tehát a dolgok és a beszélt/írott nyelv logikája, a vizualitásuk mellett a realitásuk valóság-üzenetként tudatosult. A kurátorok elkötelezettek voltak az új vagy addig nem nyilvános kortárs művészet irányában (53 alkotó műveit mutatva be), s a címnek megfelelően nem állították ki az előző generációk jelentős, saját ismert útjukat járó tagjainak a korszak művészeti ágaiba, műformáiba és anyagaiba változást nem hozó műveit. Mondhatnánk: egy alapjaitól újraképzett (akkori meghatározásai szerint: lírai absztrakt, pop, struktúra-elvű /organikus és geometrikus/, konceptuális) művészeti világot mutat be a katalógus, jelezve a művészi gondolkodás megváltozását, mely önmaga teremtett nyitott világokat (analízisek és struktúrák stb.), az autonóm műalkotás valóságkontextusának hangsúlyozásával.

1991-ben a Magyar Nemzeti Galéria illetve a frissen alapított nemzetközi gyűjtemény, a Ludwig Múzeum székhelyén lényegében ugyanennek a generációnak három, két intézményből választott művészettörténésze (Beke László, Dévényi István, Horváth György) rendezte a magyarországi Hatvanas évek kiállítást. A kiállítás címadó fogalmának jelentése - Vajda Mihály filozófus szerint - az a kor, amely „tudatosan viszonyult mindahhoz, ami a nagyvilágban történt". (Nem csak művészeti eseményeket értve a történéseken.)32 E meghatározás minden szava fontos, a művészet fordulatának újabb aspektusát is jelzik, és a 60-as évek óta valóban, nálunk is, ismét érvényesek a művészetben, társadalmi és politikai, tudományos vonatkozásban is.

A 91-ben kiállított 73 „kor- és világtudatos" képzőművész közül akkor már nem élt 24. (Öten az 50 éves kort sem érték meg, ami a művészi tudatosság és a művészettörténeti kanonizáció közt fennálló távolságot problémaként jelzi a rendszerváltozás előtti évtizedekben. Ők Altorjai Sándor, Csutoros Sándor, Ficzek Ferenc, Kondor Béla, Megyeri Barna - a lehető legkülönbözőbb életművekkel.) Azóta meghalt további 30, közülük 19-en a 60-as évek „fiataljai" voltak! (A kiállított művek 1957 és '71 között készültek.) (A bevezetőmben és itt, valamint a továbbiakban az alkotók életére vonatkozó adatokat azért hangsúlyozom, mert nélkülük nemcsak nem lenne mit kanonizálni, de e folyamat szerves részévé kellene válniuk - amint történt 91-ben is - mindaddig, ameddig csak lehet.)

30 Ekkorra már - sokak kutatásai révén - ismertté vált Korniss Dezső életművének alakulása és mesterként való jelenléte is a fiatal művészek körében.

31 Mindezeket tartalmazza a katalógus szövege (Nagy I., Keserű K.), melyen ma sem változtatnék.

32 Vajda Mihály: Posztmodern beszéd a gyönyörű HATVANAS évekről, amikor utoljára még - akár szép, akár csúnya - minden olyan egyértelmű volt. In: Hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben. Szerk.: Nagy Ildikó. Bp. Képző- művészeti Kiadó-MNG. 1991. 10