Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Csáji László Koppány: Alá(t)rendelődés
A REMÉNY ÉVEI interdiszciplináris irányultságú, tanulmányok százait jelentették meg történelmi, gazdasági, politológiai, filozófiai, művészetelméleti, antropológiai és szociológiai témában29. Saját folyóiratuk a Subaltern Studies 1980 óta jelenik meg. Különös választ jelentett főleg a GDP-vel30, mint értékmérővel rangsorolt fejlettségre (fejlesztés-diskurzusra) és az IMF által diktált fejlesztési trendekre a bhutani király (Jigme Singye Wangchuck) javaslata az ún. „Bruttó Nemzeti Boldogság" (Gross National Happiness) fogalom bevezetésére. Ehhez 1979. szeptember 9-én Bombayben tartott beszédében hozzáillesztette az „index" szót, félig humorosan, egyfajta mérési alternatívaként. Később további tartalmakkal telítődött. A fenntartható és méltányos társadalmi és gazdasági fejlődést az adott társadalom „jól-léte" függvényében vizsgálta, hiszen ez fontosabb, mint az ipari termelés növelése. Szerinte a természeti környezet megóvása, a kultúra és a társadalom alapegységei, a családok értékrendjének védelme, a társadalom tagjai által elfogadott és kedvelt igazgatás, elégedettség stb. az igazi cél, és nem az ipari fejlesztés, ami csak eszköz. Az ötlet olyan sikert aratott, hogy jelenleg külön intézet alakult Bhutánban (Centre of Bhutan Studies - CBS), ott elemzik a GNH-t az 1980-as évek óta31. Később Thaiföld királya, Bhumibol Adulyadej (aki King Jigme Singye Wangchuck barátja volt) az „elegendő mérték gazdasága" fogalmát használta („Sufficiency Economy"), és 2016-ban felállították az első GNH-index elemző központot Thaiföldön is. Amerikában szintén termékenyítőleg hatott a GNH-index bevezetése. Adam Kramer, a University of Oregon pszichológia-professzora egy viselkedési modellekre épülő elemzési lehetőséget dolgozott ki, amihez többek közt a vizsgált személyek által használt szavak negatív/pozitív konnotációját vette figyelembe. A „GNH-index" természetesen erőteljes kritikákat is kapott: jogvédő szervezetek arra hívták fel a figyelmet, hogy szerintük a GNH fogalma valójában arra való, hogy elfedje az emberi jogok megsértésének problémáját és az etnikai feszültséget Bhutánban vagy a világ más pontjain. Természetesen sok más reakciót is említhetnék, az öko-tudatos életmód-mozgalmaktól az ún. őslakos-diskurzusig. Ez utóbbiban egyes népek, hivatkozva saját őslakos státusukra, nem expanzív létükre, hangsúlyozzák a természetközeliség és a technikai civilizációhoz képest alternatív tudások szerepét. A korábban oly sokszor degradált, sőt, néha stigmatizált népek tudását hivatott revitalizálni és megóvni ez a viszonylag új törekvés. Néhány lehetséges választ felvázolva azt kívántam kiemelni, hogy az 1970-es évektől a fejlesztés-diskurzust milyen sokféle kritika érte. A 60-as évek (a „remény évei") után a fejlesztések és az ezekhez szükséges társadalomátalakítási trendek (elvárások) a harmadik világ országaiban sokszor kiábránduláshoz vezettek, az alternatív válaszok sokaságát indukálva. Következtetések írásomban azt az általános érvényűnek feltételezett fejlesztési modellt kívántam elemezni, amelyet a posztkolonialista időszakban az Amerikai Egyesült Államok és Nyugat-Európa 29 Néhány önálló kötet, illetve tanulmánykötet a legismertebbek közül: Spivak, 1999, Young, 1990, Ludden, 2001, Chatur- vedi, 2000, Cronin, 2008, Touraj, 2003, Sarkar, 1997. A Subaltern Studies történetét Id. Ludden 2001, 2-4. 30 Az akkori szóhasználat még a General National Product fogalmat használta. 31 A részletes elemzés kidolgozásában Thapa, Saurav Jung és Arora Vishal elméleti munkássága jelentős szerepet játszott a GNH-index nemzetközi elfogadtatása érdekében, amit nem a GDP (és egyéb gazdasági mutatók) alternatívájának, 34 hanem kiegészítőjének tekintenek.
