Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Csáji László Koppány: Alá(t)rendelődés
A REMÉNY ÉVEI hogy a kortárs valóság immár nem „a népek valósága"20, hanem a legkülönfélébb diskurzusterekben konstruált - és sokszorosan egymással ellentétes - valóságoké, ami a népeket egymásra rétegzett „értelmező közösségekre" (Fish, 1980. - Id. felh. irod.), egymástól egyre távolodó párhuzamos valóságokat eredményező diskurzusterekre tördeli szét. Az egyik első ilyen törésvonal a fejlődés/fejlesztés mentén volt érzékelhető. Nagyon sokféle reakció született a fejlesztés-diskurzusra. Nem kívánom részletezni a fejlesztés pozitív változásnak megélő, a gazdasági termelékenység és a fogyasztás növelésében minőségi változást látó elméleteket, hiszen máig ezek uralják a közgazdaság- tant és bizonyos szempontból a laikus történelemszemléletet is. Az utóbbit azáltal, hogy a szocializáció és az oktatás révén mit, mely államokat, népeket, személyeket, törekvéseket látunk a történelemben hivatkozási alapnak, követendő, pozitív példának. A nemzeti össztermék (termelékenység) növekedése, a hiánycélok, az infláció visszaszorítása, a fogyasztás serkentése és a közegészségügyi állapotjavítása napjaink médiakommunikációjának is mindennapos témái. Ne higgyük, hogy amiről beszélek, valamilyen lezárt, múltbéli folyamat. Hatása jelenünkre nagyobb, mint hinnénk. Szinte ösztönössé vált a fejlesztés-diskurzusba beleszokott füleinknek az, hogy mi jó és mi rossz a gazdaságban, mi a cél és mi az erény. Kétségtelen, hogy a fejlesztések révén komoly eredmények születtek, főleg közegészségügyi téren. Járványos betegségek visszaszorítása, a gyermekhalandóság csökkentése, az átlagéletkor növelése ezek közé tartozik, mint ahogy az éhínségek veszélyének csökkentése is. A demográfiai robbanás, a társadalmi átalakítás és a vagyoni különbségek azonban új feszültségeket hoztak létre. A visszájára forduló fejlesztésekre most csak egyetlen példát említek. Az Uganda, Kenya és Tanzániai határán lévő Viktória-tóba 1950-ben mesterségesen betelepítették a nílusi sügért, ami kifejezetten ízletes húsú, hatalmasra nővő halfaj. Az elszaporodott hal ipari méretű halászata hatalmas jövedelemmel kecsegtetett. Ez Tanzánia partmenti térségének társadalmát gyökeresen átalakította. Óriás halászati vállalkozások jöttek létre külföldi befektetők révén, és a halfeldolgozóból folyamatos légifolyosón érkezik Európába az értékes halfi lé, ezer és ezer tonnás mennyiségben. A sügérek ragadozók, így néhány évtizeden belül a nílusi sügér gyakorlatilag kiirtotta a tó őshonos halfajait, felborítva ezzel a tó biológiai egyensúlyát. így ma már a hagyományos, más halakra specializálódott halászat kihalt. Az ökológiai katasztrófát kiegészíti az a társadalmi változás, amit a tóparton a tömeges halászat és feldolgozóipar okozott. A falusiak éhbérért dolgozó munkásokká váltak, kénytelenségből a halfeldolgozó melléktermékeit (fejet és gerincet) eszik, megnőtt a bűnözés, a prostitúció és a társadalmi feszültség. A hajléktalan tömegek nem ritkán rajtaütnek a raktárokon. A térség nyomora megrendítette az európai befektetők bizalmát, ezért fegyvereseket toboroztak, akik - ha kell, véres eszközökkel - tartják fenn a rendet. A járványok, a kiábrándultság és a nyomor láttán két emberöltő elteltével az odaérkező európai pilóták, kereskedők önigazolást látnak abban, hogy szerintük e térség alkalmatlan a fejlődésre, hiába próbálták meg az üzemekkel „felemelni" az itt élőket. Néhány filmes 2004-ben kitűnő dokumentumfilmben dolgozta fel e témát, címe: Darwin 20 Sohasem volt kizárólagos, de egy olyan folyamat (és törekvés) is létezik, aminek során a „népek", a „nyelvek" vagy a „vallások" kerete egyre inkább veszít jelentőségéből (főleg Európában és Amerikában). Azonban ezzel ellentétes folyamatokat is találunk. (Ami főleg a világ más részein akár erőteljesebb is lehet, mint az előbbi.) E törekvések és folyamatok egyszerre, párhuzamosan érvényesülhetnek. Részben hasonló ehhez a globalizáció és a lokalizáció kérdése: egyszerre ható irányaikat felismerve alkották meg a „glokalizáció" fogalmát a 80-as években. 30
