Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)

Csáji László Koppány: Alá(t)rendelődés

A REMÉNY ÉVEI teilen fejlesztés-modelljével kapcsolatban, és Walt Rostow: Politics and the Stages of Growth (1971.) c. munkáját. Ez utóbbi vezeti be a roppant érzékletes „take-off" (felszállás) fogalmát. Bizonyos növekedési ütem (felszállási sebesség) szükséges szerinte ahhoz, hogy a repülő (mint a társadalom analógiája) szárnyalni kezdjen, és kiszakadjon a toporgásból, mintegy a „lenti", földhözragadt valóságból. Ebben a modellben kifejezetten a hagyományos társadalom („Traditional Society") a kiindulópont, amit a következő sza­kaszok követnek optimális esetben: „Pre-conditions for Take-off" (a felszállás előfeltéte­lei); „Take-off" (felszállás); „Drive to Maturity" (az érettség/fejlettség eléréséhez vezető út); „Age of High Mass Consumption" (a fogyasztói társadalom kora). Különös módon a gyarmatbirodalmak sokszor kevésbé alakították át a meghódított népek társadalmát, kultúráját, mint a 20. század második felének ezen egyöntetű fejlesz- tés-modelljei. Immáron nem meghódítani akartak idegen népeket, nem egyszerűen ki­zsákmányolni azokat vagy kereskedni velük, hanem gyökeresen átformálni őket. így jött létre az ún. „fejlődő világ" diskurzus, ami lassanként megalkotta önnön tárgyát, és egyben homogenizált képet sugárzott róla. Bizonyos szempontból a gyarmati sorból felszabadu­ló országok valóban fejlődni kívántak, és e diskurzus révén saját önértékelésüket is e fejlődési modell mentén képzelték el. A fejlettség mérésére különböző mutatók és tren­dek szerint csoportosították a népeket: nemzeti össztermék (GDP), államadósság, átla­géletkor, iskolázottság, közegészségügyi állapotok, demokratikus szabadságjogok érvé­nyesülése (pl. sajtószabadság).13 Ezek egyúttal nemcsak külső, de belső elvárásokká is váltak, pontosan ezáltal tudtak radikális társadalomalakító hatást kiváltani.14 Az atyáskodó humanizmus égisze alatt olyan lehengerlő diskurzus keletkezett az 1950-es évektől, amely szinte fanatikus mozgalmár attitűddel felvértezve hirdette az elesett, fejletlen népek, kul­túrák modernizálására, fejlesztésére vonatkozó elképzeléseit, így fogalom- és értékrend- szere átitatta a mindennapok közbeszédét, a sajtót, a politikát, az oktatást és a gazdaságot. Bizonyos szempontból hasonló radikális átalakítási folyamat zajlott le a szocialista blokk országaiban is, csak ott más jellegű volt a társadalom-formáló szándék, és erősza­kossága folytán „legalábbis" megosztóvá vált a kommunista típusú fejlesztés-diskurzus. Azonban éppen ez a megosztó jelleg eredményezte azt, hogy ezen országokban a „nyu­gati demokráciának" egyfajta ideálképe, és nem valós tapasztalatokon alapuló „élmé­nye" jött létre. A szocialista társadalomátalakítás azonban legalább olyan eredményes volt, gondoljunk például a parasztság, mint az 1945-ben még a legnépesebb magyar társadalmi réteg teljes átalakítására (megszüntetésére), vagy a mentalitás és az értékrend földcsuszamlásszerű változására, ami a 70-es évekre létrehozott egy új, immár szocialista blokkbeli identitást. A legtöbben kinevették a „Rendszert", de alkalmazkodtak is hozzá, ami így egy idő után már szinte természetesnek tűnt. Akkori perspektívánkból nézve a nyugati típusú demokráciák tényleg fejlettebbnek tűntek. Nem volt új gondolat, hogy a világ népei egy feltételezett lineáris fejlődési úton ha­ladnak (fejlődnek vagy megtorpannak), amely úton a nyugat-európai és amerikai (USA) típusú kapitalista demokráciák képezik a fejlődés csúcsát. Ez a sokáig tudományosan is ,3 A kommunista diktatúra évei alatt éppen ezen szempontok érvényesülését áhították oly sokan a szocialista blokk orszá­gaiban, és e vágyálom idealizálta is ezeket, ami a reflexív, kritikai szemléletet sokáig nehezítette. Azóta is hasonló érté­kek mentén helyezzük el saját „állapotunkat" is, a nyugat-európai mércét tekintve etalonnak. 14 A Melegh Attila által „Kelet-Nyugat lejtőnek" nevezett kognitív struktúra (magatartásminta és immanens rendezőelv) jól párhuzamba állítható e jelenséggel (Melegh 2006). 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom