Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)

Pataki Gábor: Hiátus és folytatás - az Európai Iskola és a 60-as évek

A REMÉNY ÉVEI az Egyesült Államok-beli művészeti szcénában is volt néhány fontos előzménye. Kedvező jelenség, hogy valamivel korábban elindult a 60-70-es évek mestereinek újrafelfedezése, mintegy nemes verseny kezdődött a múzeumi és a galériás intézményrendszer között. Kissé távolabbi előzmény a Queens Múzeum, 1999-es Global Conceptualism: Points of Origin című tárlata, amelyre a kelet-európai anyagot Beke László válogatta. Közelebbi előzmény a Transmissaria, Kelet-Európa és Latin Amerika művészete 1960-80 (Metropoli­tan Museum of Art, 2016), valamint Moholy Nagy László hármas kiállítása: Guggenheim Múzeum, Art Institut Chichago és Los Angeles County Museum; valamint Maurer Dóra kiállítása, kurátor Katherina Kostyál, London White Cube 2016-ban. Nos, ezek után nyílt meg az Elizabeth Dee Galériában 1000 négyzetméteren a Bookmarks című tárlat, amelyen 30 művész több mint száz műve. szerepelt. Ami az időzítést illeti: A kiállítás a Freeze New York hetében nyílt meg, csúcsidőszakban tehát, amikor kurátorok, gyűjtők a megszokottnál jóval nagyobb számban láthatták a bemuta­tót. A galéria jelen volt a Freezen is, a többi között egy-egy frissebb Bak és Nádler fest- ménnnyel, az acb és az Espalvisor Galéria közös standján pedig Ladik Katalin művei sze­repeltek, amelyeket egyébként a Documentára is meghívtak. A kiállítás koncepcióját kidolgozó Szántó András egy interjú tanúsága szerint olyan keretet keresett, amely elég tág volt sok művész és mű bemutatásához, de nem túl el­vont, hogy az összeállításra az ottani közönség is reagálhasson. A hatalom és a cenzúra megkerülésének négy formája adta a keretet: 1. az absztrakció, 2. a mély és ezoterikus, megfejthetetlen konceptualizmus, 3. a humor 4. az elillanó akciók, performanszok tere. A bevezető rész azt idézte meg, hogy hogyan tartottak fenn aktív dialógust magyar művészek a nyugati avantgárd nagyjaival, hogyan pozícionálták magukat az akkori nem­zetközi tendenciák vetületében. Szerepelt a kiállításon kurrens anyag is, a résztvevő mű­vészek ugyanis kifejezetten kérték, hogy ne csak a fél évszázaddal ezelőtti múlt, de a jelen is kerüljön a közönség elé. A katalógus bevezető tanulmánya felvázolta a magyar 60-70-es évek és a jelen amerikai közélete között párhuzamot - a New York Times ezt kifejezetten pozitívumként hangsúlyozta -, hogyan lehet szabadon megnyilvánulni egy autoriter állam rendszerén belül. Kürti Emese és Fehér Dávid tanulmánya a kortárs ma­gyar törekvéseket nemzetközi kontextusba helyezve mutatták be. Ez volt az Elizabeth Dee Galéria leglátogatottabb tárlata, nem kis szakmai és közön­ségsikerrel. A Metropolitan Múzeum megvette Keserű Ilona egy nagyméretű falikárpitját, megvásárolták Pinczehelyi Sándor egy művét, Kismányoki Károly fotóanyagát, érdeklőd­tek Mauer Dóra, Bak Imre és Nádler István, Attalai Gábor, Gáyor Tibor, Ladik Katalin és Szombathy Bálint művei iránt. Múzeumi érdeklődéseket is jeleztek. A bemutató a New York Times kritikája szerint méltó volt a múzeumi kiállításra. Ugyanakkor az egyik résztve­vő, Szombathy Bálint, aki régen elsősorban az akkori Jugoszláviában tevékenykedett, de egyféle összekötő láncszemet is jelentett a jugoszláviai és a magyar neoavantgárd között, megjegyezte, hogy a kiállítás egy jóval tágabb avantgárd-fogalom közé rendeződött, mint azt Jugoszláviában értelmezték, a pop-art törekvések például az általa idézett Suva- 150 kovic elmélete szerint nem tartozik a neoavantgárd körébe - a kiállítás, a rendezésnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom