Offenbächer Ferenc (szerk.): „A remény évei”. A 60-as-70-es évek művészete, értékrendek, lemaradás komplexus (Eger, 2018)
Pataki Gábor: Hiátus és folytatás - az Európai Iskola és a 60-as évek
NOVOTNY TIHAMÉR „A szentendrei VAJDA LAJOS STÚDIÓ: magyar szabadalom!"1 A VLS korai időszaka A VLS olyan egyéni karaktert tudott teremteni működése során a magyarországi neoa- vantgárd vagy egyszerűen csak progresszív képzőművészeti mozgalmak körében véleményem szerint, amely megkülönböztetett figyelmet érdemel.1 2 A Szentendrén gyülekező, csoportosuló, a művészetek szinte minden ágával kacérkodó fiatalok színrelépésével tehát a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején-közepén - egy mini „ellenkörnyezet", egy potenciális „ellenkultúra-törzs"; egy, az életeszméit megóvni, átörökíteni képes „ellennyilvánosság" született meg az egypártrendszerű hivatalos politikai irányvonal, funkcionáriusok által képviselt és képviseltetett, merev, a mindennapok szintjén pedig konvencionális, „langyos víz" állapotot teremtő kultúrájával szemben. S most tanácsos lesz az előzőekhez képest részletesebben összefoglalnunk a Vajda Lajos Stúdió vázlatpontokba sűrített eseménytörténetét, amely a vizsgált időszakra vonatkozóan három nagyobb korszakra bontható: Mindenképpen fel kell hívnunk a figyelmet az ún. kecskeméti előjátékra (1966-1968), mely a későbbi Vajda-stúdió szellemi arculatának kialakulásában igen fontos szerepet játszott, s amelyhez olyan állomások, események és fogalmak tartoznak, mint a Nalaja és a Purgatorium Klub (lásd később: nalajázás), valamint az Első Edwinista Kiáltvány (lásd majd edwinizmus). Itt ismerkedett össze s itt kötött szinte „lélektestvéri" barátságot 1 Ez a meghatározás a VLS 2002-es műcsarnoki jubileumi kiállításának meghívóként használt programfüzetében szerepelt először, amelynek szellemi előzményét, gondolati megfogalmazását Konkoly Gyula A csodatévő szentendrei iko- nosztázc. tanulmányában olvashatjuk: „Azt állítom, hogy a kortárs szentendrei művészet leghatározottabb megvalósulásában kizárólagosan magyar művészet, a magyar szellem specifikus létesülése és ugyanakkor az egyetemes művészet része, az egyetemes korszellem létesülése, vagyis teljesen magyar és teljesen egyetemes világnézet. Azt állítom, hogy a legkonzekvensebb szentendrei életművek - mint például feLugossyé vagy Buktáé - tökéletesen megfelelnek Fülep Lajos nemzeti képzőművészet fogalmának, mert a művek a maguk konkrétságában a magyar létnek egy bizonyos, csak ilymód kifejeződött dologiságai, melyek univerzálisan érthetőek, vagyis univerzális értelműek, az egyetemes képzőművészetet képező rész-immanenciák. (...) Állítom, hogy a kortárs szentendrei képzőművészet a progresszív magyar képzőművészeti tradíció direkt, közvetlen következménye, azokkal egylényegű tehát, és viszont." In. A Szentendrei Vajda Lajos Stúdió (antológia), Szentendre, 2000, 11. o. Szerkesztette: Novotny Tihamér-Wehner Tibor. 2 Az '50-es évek második felétől 1980-ig Magyarországon működött fontosabb körök és csoportosulások közül a következőket említhetem: Zuglói-kör, Csernus-kör, Petri-Galla-kör, IPARTERV, SZÜRENON, Numero 1, Balatonboglári Kápolnatárlatok, Pécsi Műhely, Budapesti Műhely, Rózsa-kör, Békéscsabai Műhely, FAFEJ, INDIGÓ, INCONNU... A dolog érdekessége az, hogy míg a felsorolt csoportok megszűntek, addig a VLS számtalan új formáción át ma is él és működik. 137
