E. Csorba Csilla (szerk.): „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk”. A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. Kéziratai, az író képzőművészeti alkotásai, ábrázolások az íróról (Budapest, 2004)
Kéziratai (Parragi Márta) - Bevezető
Szeretve mind a vérpadig. A többi egy-egy fóliót vagy csak néhány fejezetet tartalmazó töredék. (Az Egy az Isten 39 fóliója pl. tíz különböző forrásból érkezett a múzeumba.) Gyűjteményünkben található elbeszélései többnyire 1850-1870 körül íródtak. Versei kevésbé ismertek, nem is számíthatók legjobb alkotásai közé. Cikkei hosszú írói pályafutása alatt több tucat napilapban és folyóiratban jelentek meg, jó néhány lapnak szerkesztője is volt. Cikkeiből negyvennél kevesebbet őrzünk, ám a tréfás képaláírásokból, egy-két soros humoros hírlapi írásokból több mint száz van. Ezeket a kritikai kiadás legtöbbször nem vette föl, hiszen munkásságának nem meghatározó darabjai, de a pénzkeresethez kétségkívül hozzájárultak. A hozzá írt levelekkel együtt kb. 5.000 fólió a PIM Jókai-gyűjteménye. Ez az önmagában tekintélyes meny- nyiség azonban mégis csupán kis töredéke az életműnek. A kéziratok Jókai Mór kézírása változott az idők során, őrizzük a hétéves Móric gyerekes betűkkel írt versikéjét, az 1840-es évek ifjú jogászának magabiztos, lendületes írásával készült leveleit. A „lélekcserélő idők” után, az 1850-es évek legelején újra változott az íráskép, ekkor egy ideig apró, szinte mákszemnyi betűkkel írt. Később a jellegzetes, sokak által ismert lila tintás, „jókais” írás évtizedeken keresztül töltötte meg papírlapok ezreit. Van néhány fóli- ónk 1904 tavaszából, életének utolsó évéből is, már nehezen olvasható sorokkal. A közeli ismerős - 1880-tól műveinek kiadója -, Révay Mór János írta róla a következőket:12 „Milyen Jókai kézirata? A legszebb kézirat, amit valaha láttam, pedig sokat láttam. Kis quart oldalak, finom papír lila tintával, apró, szabályos betűkkel telehintve, egyenletes sorokban, egyforma távolságban, mintha megolvasta volna, mindig 24-25 sor egy oldalon. Oldalakon végig alig egy-egy javítás, egy-egy helyreigazítás. Azon is meglátszik, hogy abban a pillanatban szúrt közbe egy-két szót, amikor már a rákövetkező 2-3 szó le volt írva... Kéziratain körülbelül két ujjnyi margót hagyott mindig, utólagos beszúrások részére, de száz és száz oldalt nézhetünk végig és nem találunk egyetlen utólagos beszúrást sem... Egyébként volt neki egy különleges terminológiája a szedők részére, amellyel azokkal levelezett. Minden nyomdában, ahol Jókai-kéziratokat szedtek, volt néhány szedő, aki a Jókai speciális terminológiáját és jelzéseit ismerte. Nagyon szerették az ő kéziratait és vetekedtek a szedők, hogy ezt a munkát nekik osszák ki, mert a kézirat szép, tiszta, hibátlan volt és a kiszedett szövegbe is, ha jól ki volt szedve, utólag nem tett felesleges javításokat. Ma már „szép, tiszta” lapokról sajnos nem beszélhetünk. A papír természetéből adódó öregedésen kívül sokszor a szakszerűtlen kiállítások, a gondatlan tárolás is oka a kéziratok rossz állapotának. Komáromi János már említett jelentésében olvashatjuk: „Törekedjünk rá minden erőnkkel, hogy a Petőfi-Ház és Ereklyemúzeum kézirat - és ereklyegyűjteményét megfelelőbb, muzeálisabb helyiségbe helyezhessük át végérvényesen. A Petőfi-Ház mostani épülete ugyanis, mint ezt sokszor jelentettem hét esztendő folyamán, egyáltalán nem való múzeumi célra, az egyes tárgyak észrevétlenül, de biztosan pusztulnak.” A levelek kivételével majdnem az összes kézirat szerkesztőségbe, nyomdába küldött mű. A nyomdászok munkájuk közben ezeket gyakran szétvágták, legtöbbjük foltos, csonka vagy hiányos lett. Utóbb összeragasztották és némelyiket még egybe is kötötték a későbbi tulajdonosok. (A jövő század regényét pl. rossz sorrendben, sőt hozzákötöttek egy-egy töredéket az Enyim, tied, övé és a Riumin c. regényekből, valamint egy Tallérossy Zebulon írást is.)13 Ifj. Hegedűs Sándor 1945-ben, Budapest ostroma után, édesanyja feltört páncélszekrénye előtt találta meg a már említett családi leveleket.14 A körülményekhez képest szerencsére csak apróbb károsodást szenvedtek. A Petőfi Társaság irattári anyagában lévő levelek, szerződések is viszonylag jobb állapotban maradtak fenn, ezeket talán kevesebbet forgatták az elmúlt évtizedekben. Az író halála után a családtagok is ajándékoztak a náluk maradt kéziratokból, főleg Feszty Masa, Jókai Róza lánya, aki egy-egy fóliót papírlapra ragasztott, körbeírta ajánló sorokkal, és ezt adta kedves ismerőseinek, barátainak. Az 1950-60-as évek ismereteinek és lehetőségeinek megfelelő restaurálás sem javított a papírlapok állapotán. Néhány lap ma már olvashatatlan, csak abban bízhatunk, hogy egy „jövő századi” tudós feltalál egy „ichor”-hoz hasonló csodálatos anyagot, amivel újra elővarázsolhatják Jókai mára olvashatatlanná vált sorait. 11
