E. Csorba Csilla (szerk.): „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk”. A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. Kéziratai, az író képzőművészeti alkotásai, ábrázolások az íróról (Budapest, 2004)
Az író képzőművészeti alkotásai (Ladányi József) - Bevezető
Tudjuk, Jókai gyerekkorától rajzolt. Közel ötven éven keresztül vázlatfüzeteket hordott magánál, hogy élményeit, olvasmányait - akár egy újsághírt is -, az utazások során tapasztalt érdekességeket egy-egy szóval vagy rajzzal rögzítse. Mégis, úgy tűnik kevés műve maradt fenn, például gyermekkori rajzai, melyet Komárom híres embereiről készített, a város bombázásakor elpusztultak. Jelenleg ismert műveinek egy része ismerősök, családtagok portréja, más részük utazások során készült, de van olyan is, amely egy számára kedves tájat örökíti meg. Nagyobb részük az 1840-es években, sok nagy kihagyásokkal született, az utolsó 1903-ban készült. Mi lehetett az oka e rapszodikus képzőművészeti munkásságnak? Közismert, hogy minden érdekelte. A természettudomány éppúgy, mint a filozófia vagy a rózsatermesztés, netán a képzőművészet. Tudásvágyból kipróbálta a különböző művészeti technikákat: a faragást, a litográfia-készítést és az olajfestést. Vélhetően a sokféle érdeklődésből fakadó időhiány nem tette lehetővé a rendszeres képzőművészeti alkotómunkát, ahogy ő írta: „emlékkönyveimben annyi tárgy van följegyezve, hogy még egy másik negyven év sem volna elég azokat mind földolgozni”. (in: Negyven év visszhangja, 1884.) Vayerné Zibolen Ágnes Jókai képzőművészeti munkássága című tanulmányában (in: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve, 1962.) részletesen ismerteti és elemzi az író képzőművészeti munkásságát a diákköri tanulmányoktól a késő öregkori művekig. Ez a tanulmány foglalkozik a többnyire datálatlan és szignálatlan művek keletkezésének meghatározásával is, melyet ebben a katalógusban is alkalmazunk. Vayerné írásához részletes, de műleírások nélküli katalógus kapcsolódik, amelyben felsorolja a magántulajdonban lévő, vagy csak reprodukcióban ismert műveket is, ugyanakkor nem foglalkozik a fa- ragványokkal. Jelen katalógusunkból értelemszerűen hiányoznak a magántulajdonban lévő vagy csak reprodukcióból ismert művek, viszont szerepelnek a szobrok leírásai. Jókai kézügyességét dicsérő, használati tárgyként kezelt faragványait, így kókuszhéj-poharát akt díszítéssel, sétabotjait madárfészek, gyík plasztikával katalógusunk Tárgyi hagyaték című fejezetében tüntetjük fel. A grafikai anyag kiegészült néhány, kéziratos lapon található rajzocskával - például a 20. tételszámon a Képtárgy és szöveg. A nők emanczipatiója után vagy a 19.-en az Illusztráció az Aranyember kéziratában -, valamint a Vayerné által a második világháború alatt elpusztultnak vélt 24. tételszámú Balatoni táj című akvarellel. Ugyancsak itt írjuk le - 21. tételszámon - az 1962-ben vásárolt egyetlen vázlatfüzetünket, amelyet Kampis Antal ismertetett a Művészet 1962. 2. számában. A katalógusban felsorolt művészeti alkotások java része a Petőfi Ház anyagából került át a Petőfi Irodalmi Múzeum képzőművészeti gyűjteményébe. Elenyésző a későbbi vásárlások vagy ajándékozások száma. A magyar állam 1912-ben vásárolta meg Jókai hagyatékát és annak elsősorban tárgyi része - relikviák, képző- művészeti alkotások -, könyvek és kevés kézirat került a Petőfi Társaság tulajdonába. Érdekes módon ekkor íródott Jókai hagyatékának lajstroma, mely tételes módon rögzíti az író könyvtárát, az írói jubileumra küldött díszokleveleket és albumokat, Jókai íróasztalának tárgyait és a magyar képzőművészek ajándékba adott jubileumi műalkotásait, de a Jókai által készített sokféle műtárgyat nem említi. Pontosabban, az írógéppel írt leltárkönyv III. fejezete (bútorok, emlék121
