E. Csorba Csilla (szerk.): „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk”. A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. Kéziratai, az író képzőművészeti alkotásai, ábrázolások az íróról (Budapest, 2004)
Kéziratai (Parragi Márta) - Bevezető
A gyűjtemény A katalógus kéziratokat leíró fejezetébe fölvettük Jókai Mór valamennyi, gyűjteményünkben található levelét - kiemelten a jubileumi üdvözleteket művét, okiratát, függetlenül attól, hogy mikor került a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárába (továbbiakban PIM). A Jókai özvegyétől, Nagy Bellától 1912-ben megvásárolt hagyaték a Petőfi Ház Jókai-gyűjteményébe került, kivéve a többezer fóliónyi kéziratot. Ez utóbbit a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában (ma Országos Széchényi Könyvtár) helyezték el. A PIM kéziratos gyűjteményét Jókai unokahúgának, Hegedűs Sándorné Jókay Jolánnak köszönhetjük, aki a Petőfi Társaságnak adományozta a család tulajdonában lévő Jókai-emléktárgyakat. A Társaság saját gyűjtése, magánszemélyek ajándékai, később az irodalmi múzeum vásárlásai is gyarapították az állományt. Az életmű nagyságából adódik, hogy még mindig számíthatunk újabb kéziratok fölbukkanására. Mikszáth Kálmán találóan jegyezte meg az ifjú íróról, hogy „száz kézzel szeretett volna írni”. Jókai így összegzi 1895-ös Önéletírásában-.1 „Műveimnek első rendes kiadásai háromszázötven kötetet számítanak... Most még szaporítja e könyvtárat összes munkáimnak jubiláris kiadása, mely száz kötetben, kétezer nagy alakú ivén fogja csupán szép- irodalmi munkáimat a közönség kezébe juttatni. Történelmi és politikai műveim, nyilvános beszédeim valamint gyűjteményes művekben megjelent dolgozataim nem foglaltatnak benne... A lapokban elszórt apróbb munkáimat nem számítom közé...” A jubileumi kiadás elindítása után még majdnem tíz, munkával töltött év van hátra életéből. Az 1961-ben indult kritikai kiadásban 99 kötet jelent meg és még korántsem teljes a sorozat, a cikkek közreadásával csak 1865-ig jutottak el, a levelezéssel 1890-ig. Hogy mely művek, ill. levelek voltak a Petőfi Ház Jókai-gyűjteményében, azt Jókay Jolán 1910-es adományleveléből, a Petőfi Ház 1911-ben nyomtatott katalógusából és a ház fönnmaradt leltári naplóiból tudjuk.2 Komáromi János, a Petőfi Ház múzeumőre 1929-es jelentésében írja:3 „Hátra lenne még az emeleten levő két Jókai-szoba névjegyzékbe való vétele. Itt azonban a nagy Jókai-szobának, amely állami letét gyanánt szerepel, külön katalógusa van, s így csak a kisebb Jókai-szo- bát hagyom vissza utódomra, mely a Hegedűs-család letétje. Körülbelül tíz napi munkáról van szó...”. Ez utóbbi szobában voltak a Jókai-kéziratok. Nem tudjuk, hogy a következő múzeumőr ezt a tíznapi munkát elvégezte - e, az 1926-os leltárkönyvben (néhány 1930-as kiegészítést leszámítva) találjuk az utolsó adatokat. A tételek azonosítása sokszor nehéz, a leltárkönyvekben lévő rövid leírások gyakran pontatlanok. Ilyen megfogalmazásokkal találkozhatunk: „Jókainé plajbásszal írt sorai”, vagy: „Jókai Mór eredeti kézirata, Waldbauer Zsófia ajándéka”, stb. A regények fejezeteit néha önálló tételként vették föl, a leveleknél sokszor hiányzik a keltezés. A négy jegyzékben kb. nyolcvan-kilencven tételt találunk, természetesen nagyrészt átfedésekkel. Jelen katalógusunkban a címleírások végén a „Petőfi Ház leltárkönyveiben” megjelölés áll, ha az adott mű leírása biztosan szerepelt valamelyikben. Jókay Jolán adományában a Jókay és a Hegedűs család tulajdonában maradt családi levelek, regényrészietek, cikkek, stb. voltak. A Hétköznapok c. regény töredékének hátlapján4 feltehetően Jókay Károlytól származó feljegyzést olvashatunk, amely szerint Komárom 1849. márciusi bombázásakor öccsének otthon maradt írásai és rajzai megsemmisültek. Ugyanezt írja Jókai Mór másik unokahúga, Váli Mari is visszaemlékezésében.5 Ernst Lajos egykori gyűjteményéből is kerültek kéziratok a PIM-be, egy részük még az 1930-as években, a többi a Népművelési Minisztérium ajándékaként 1955-ben. Figyelemre méltó az a több mint kétszázhatvan családi levél is, amelyeket a PIM 1965-ben vásárolt meg ifj. Hegedűs Sándor sógornőjétől, köztük Jókai édesanyjá9
