E. Csorba Csilla (szerk.): „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk”. A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. Tárgyi hagyatéka, díszalbumok, képzőművészeti gyűjteménye, fényképgyűjteménye (Budapest, 2018)
Tárgyi hagyatéka (Kalla Zsuzsa) - A kontextus elvesztése és megtalálása. Jókai tárgyi hagyatéka a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Bevezető
talányt, a változatlan holdat, mely a távcsövön át mint egy fénylő lávadarab tűnik elő, szétsugárzó hegygerinceivel, mély körszikláival, fényes mezőivel és sötét árnyaival. Egy egész világ, amelyen semmi sincs! Csak azoknak a lelkei, akik erőszakkal eldobták maguktól a testet, hogy ne legyen rajtuk semmi. Azok vannak odaküldve a semmibe. [...] Mit mondott Noémi? És Mihálynak valami untalan azt súgta, hogy neki mégis oda kell menni a semmi világának lakói közé. Ebből az ő szerencsétlen életéből nincs más kijárás.”76 A tárgy megjelenése egy korábbi jelenetre utal vissza, Jókai díszborítéka - 182. tétel amikor Tímár a Senki-szigetén döbben rá, hogy választott társának, meghalt gyermeke anyjának nincs tudomása saját apja öngyilkosságának tényéről, se magának, az önként választott halálnak a társadalmi, erkölcsi megítéléséről - neveltetése révén valóban egy hagyományos értelemben „vallástalan”, „törvények nélküli” világban él.77 Később, a befagyott Balaton mellett, hitetlen füredi házában öngyilkosságra készülő Tímár Mihály a távcsövön keresztül kap „égi jelet”. Egy napokig megfigyelt meteor ad lökést a tett elkövetésére - ami majd, csodás, égi megoldásként hozza szabadulását a meghasonlottság földi poklából.78 A tárgy köré, ahogy az idézetekből is látszik, nagyhatású biblikus-mitologikus párhuzamok gyűlnek: Tereza története, a társadalomból kitaszított, csecsemőjével a puszta vadonba kényszerített anya, és a Midász királyként a pénz, a hírnév, a társadalmi és erkölcsi kötelezettségek elembertelenítő béklyóiban vergődő „arany ember”. Ember és természet, az emberi természet titkait kutató kíváncsiság tematizálódik a távcsövet említő szöveghelyeken: a menny nélküli égbolt, a vallási dogmák nélküli személyes hit, az egyéni vallásgyakorlat, saját rituálék, saját erkölcsi törvények működésének, működtethe- tőségének kérdése, motívuma.79 Jókai a regényt maga nevezi az utószóban legkedvesebb írásának, az olvasó maga döntheti el, hogy egy rejtőzködő, szemérmes személyiség vallomásaként, életrajzi kulcsregényként, naiv szerelmi történetként, fejlődés- esetleg kalandregényként értelmezi-e ezt a történet. A szöveg lehetőséget ad arra, hogy egy töprengő, az élettörténések sorszerűségét, értelmét kutató embert lássunk a főhősben és a szerzőben: „A végtelen gazdagság... az általános tisztelet... a boldogító szerelem... bárcsak egy volna ezek közül megérdemlett, igaz keresmény! Lelküle- tének alapja, életlevegője volt az őszinteség, becsületesség emberszeretet, szigor, önfeláldozás; rendkívüli szokatlan nagyságú kísértetek azzal merőben ellenkező áramlatba ragadták; s most itt áll előtte egy ember, akit mindenki szeret, becsül, tisztel, csak ő egyedül gyűlöli, vádolja önmagát.”80 Az arany ember a beteljesületlen vágyak története, nem véletlen, hogy Mikszáth azt írta róla: „Oly szép, mint egy hajnali álom.”81 Az irodalmi kiállítások módszertanában már kidolgozott, az asszociatív szövegmotívumokra, a művek által felvetett, az olvasóközönséget direkten érintő kérdésekre építő tárlat - a tárgyakon- idézeteken keresztül a regényszövet jellemzőit feltáró balatonfüredi kiállítás - a személyes utópia és illúzióvesztett csalódás, veszteségérzés szövegét keresi a műben. A kontextus megtalálása Egy tárgykatalógus összeállításának nehézségeiről olvasva, joggal merül fel a kétség: múzeumba kerülő személyes tárgyak az idő múlásával együtt nem veszítik-e el elkerülhetetlenül eredeti társadalmi-életrajzi viszonyrendszerüket?82 Annotált múzeumi tárgyból nem haladnak-e törvényszerűen az „ereklyeszerű” használat, a hagyomány megszentelte relikvia irányába? A személyes tárgyak megváltozott helyzete, tudatos alkalmazása a kiállítási reprezentációban - ahogy az előző fejezetben láttuk - feloldani látszik ezt a dilemmát. A tárlatokon ezek a tárgyak képesek párbeszédet kezdemé42
