E. Csorba Csilla (szerk.): „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk”. A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. Tárgyi hagyatéka, díszalbumok, képzőművészeti gyűjteménye, fényképgyűjteménye (Budapest, 2018)
Tárgyi hagyatéka (Kalla Zsuzsa) - A kontextus elvesztése és megtalálása. Jókai tárgyi hagyatéka a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Bevezető
Laborfalvi Róza színpadi jelmezének egy darabja - 134. tétel a nézőpontból tekint. Ez a szemléletváltás tükröződött az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára készült emlékkiállításon a Magyar Nemzeti Múzeumban, érzékelhetővé vált a „relikviákkal” kapcsolatos muzeológusi attitűd változása,37 a rendezők a kor a nagy történelmi folyamatok helyett a személyiség, az egyéni teljesítmények hangsúlyozását húzták alá tömeges bemutatásukkal. A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-hagyatékának publikálását döntően meghatározta, hogy az ezredfordulón az épület rekonstrukciója miatt bezártak a régi kiállítások. A teljes műemléki felújítás után már nem épültek vissza az tárgyakat felhalmozó, enteriőrjellegű, emlékszobatípusú állandó tárlatok, hanem egy újfajta, tematikus, erős látvány- és installációs elemekre építő, jóval didaktikusabb kiállítási forma győzedelmeskedett.38 A 2000-ben nyílt, Petőfinek szentelt igényes állandó tárlatot39 hamarosan követte a Jókai nyilvános- (írói-politikusi-közéleti) és magánéletének párhuzamait, ellentmondásait, feszültségeit középpontba állító négytermes kiállítás.40 Ennek nagyszabású tárlatnak a létrehozása, működtetése, a forgatókönyvhöz szükséges adatok feltárása természetes módon mobilizálta az intézményben a Jókai- hagyatékkal foglalkozó kutatókat, a Kézirattár, a Könyvtár és Művészeti, Relikvia- és Fotótár munkatársait. A kiállításon a tárgyak szerepe a személyiség különböző oldalainak plasztikus megjelenítése volt, a tematikus elrendezés hangsúlyozta Jókai és Laborfalvi Róza színes egyéniségét - ez a szempont természetesen erőteljesen meghatározta a válogatást.41 Ahogy a cím is utal rá, elsősorban Jókai életének „írófejedelmi” időszaka került fókuszba. A tárlat utolsó termében szerény kísérlet történt a Bajza utcai dolgozószoba szöveges kommentárokkal ellátott, vizuális rekonstrukciójára. A kiállítás jelentős mértékben vitalizálta a hagyaték közzétételének folyamatát, a tárlatra elővett, megkutatott anyagok, a háttértudás spontán bővülése a muzeológusi érdeklődés fókuszába helyezték a szerzőt. 2004-ben és 2006-ban jelent meg a hagyatéki katalógus első két köteKanapé a Jókai-hagyatékból - 23. tétel 33
