E. Csorba Csilla (Szerk.): „Egy ember, akit még eddig nem ismertünk”. A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. Könyvtára (Budapest, 2006)
Könyvtára - „Mik a csillagos ég minden csodái egy könyvtárhoz képest” (Kómár Éva)
Adolf megbízta a szerkesztői feladatok ellátásával. A hagyatékban található 1848-as év példányai két kötetbe lettek utólag egybekötve, és ezekben vannak azok a számok is, amelyeket Jókai és Petőfi már közösen szerkesztettek 1848 áprilisától (970. tétel). A forradalom és a szabadságharc idején edződött Jókai igazi publicistává. Igaz, az Életképek hanyaüását - 1849-ben - tragédiaként élte meg, úgy érezte, hogy hírlapíróként nem tud többé érvényesülni. „A szerkesztésem alatt megjelenő Életképek (tavaly még a legkedveltebb szépirodalmi lap) az utolsó évnegyedben annyira elvesztette előfizetőit, hogy a kiadóm felmondta annak a további kiadását. A jövő évtől kezdve nem volt lapom. Senki sem voltam, semmi nem voltam.”43 A folytatás azonban nem váratott sokat magára, bár a Debreczeni Esti Lapok csak nagy nehézségek árán indulhatott el 1849 februárjában. Jókai így emlékezett: „Napilapot megindítani! [...] Mi kell egy napilap megindításához. Először is egy tőkepénzes konzorczium, mely aláír félmillió alapítási tőkét. Aztán egy főszerkesztő, egy főmunkatárs, tizenkét segédszerkesztő, egy nagy helyiség rotácziós gép, reklám! [...] Szerkesztő, vezér- czikkíró, tárczairó, ujdonságiró, magam egy személyben. Nyomda is csak egy volt Debreczenben, a Csáthy-é, a melyben nyomtatni lehetett, mert a városi nyomdát lefoglalta Madarász. Azért a lap mégis csak megjelent egy szép estén, Debreczeni Esti Lapok czím alatt. Az én Ids lapom állandó közönséget hódított.”44 A lap kiadása Pestre helyeződött át 1849 júniusában, ebből az időszakból néhány szám maradt fenn (973. tétel). A szabadságharc bukása után Jókai bujdosni volt kénytelen. Miután sikerült visszatérnie Pestre, Szilágyi Sándor rövid életű lapjának, a Pesti Röpíveknek szerkesztésében vett részt. Az első szám borítóján Sajó álnéven „kizárólagos dolgozótárs”-ként van feltüntetve. Ez az 1850. október 6-án(!) megjelent példány igazi sajtótörténeti ritkaság (991. tétel). Néhány évig még nem indíthatott lapot saját néven, de az 1853-tól megjelenő Délibáb szerkesztését tulajdonképpen már ő irányította, gróf Festetics Leó csak a nevét adta hozzá. Érdekes, hogy könyvtárában csak az indulás utáni első félév található meg, az is Szász Károly (író, műfordító) kézjegyével és tulajdonpecsétjével (969. tétel). Nehezen indokolható a Vasárnapi Újság hiánya a gyűjteményből, hiszen az 1854-től kiadott képes hetilap szerkesztését lényegileg Jókai végezte, számos cikke is megjelent benne, és innen indult hódító útjára Kakas Márton figurája. A Kakas Márton levelei sikerei nyomán alapított Nagy Tükör (1856) lehetőséget adott Jókainak, hogy megcsillogtassa tehetségét a humorisztikus írások és az adomák területén, valamint, hogy a humor álarca mögül bírálhassa az önkényuralmi rendszert. Sajnos az élclapból - valószínűleg a rendszertelen megjelenés miatt — csak szórványszámok fedezhetők fel a hagyatékban (986. tétel). A „műfaj” kiteljesedését hozta meg az Üstökös, amelyben a „csörgő-sipka alatt harczoltak a koreszmék”45. A vállalkozás közel állt Jókai szívéhez, egyszerre volt szerkesztője, szerzője és illusztrátora a „humoristico- belletristicus hetilap”-nak (kép 162-163.1.). A megjelenő példányokat gondosan őrizte, félévenként-évenként díszes kötésekben összefűzve (998. tétel; kép 161. 1.). Az 1860-as évektől Tisza Kálmán pártjának támogatójaként aktívan részt vett a politikai életben. A napi sajtóban való tájékozódást igen fontosnak tartotta. Ellenzéki orgánumként megalapította A Hont, mellyel régi vágya teljesült: laptulajdonossá vált. Ahogy Mikszáth Kálmán írta: „Jókai is inkább akart rabszolgatartó lenni, mint rabszolga, ahogy magukat a lapok munkatársai nevezni szeretik.”46 Óriási erőfeszítéseket tett A Hon elindításáért, majd emberfeletti buzgalommal dolgozott bele. „Soha még egy vállalatát sem szerette úgy, mint ezt.”47 így érthető, hogy A Hon számaiból találhatunk legtöbbet a hagyatékban (976. tétel). Az 1868-ban alapított Igazmondó már inkább csak anyagi kényszer miatt indult, ugyanis a balatonfüredi villa megvétele után a Jókai házaspár pénzügyi zavarba került. A lap megmaradt bekötött évfolyamai rossz állapotúak, sérültek, csonkák és több sajtóhiba fedezhető fel bennük (977. tétel). 1882-ben A Hon és az Ellenőr egyesüléséből létrejött Nemzet főszerkesztője szintén Jókai lett, könyvtárában 16 évfolyam számait találjuk meg, ám a gyűjtemény hiányos és erősen rongált (988. tétel). A folyóiratok másik csoportjában több magyar és külföldi lap szórványszámait láthatjuk, amelyek Jókairól szóló vagy tőle származó írásokat adtak közre: így például a Cosmopolis - Jókai angol nyelvű fordítójának cikkével (968. tétel); a The Forum - Jókai írásával (974. tétel); a Komáromi Lapok - az 1881-es Jókai-iinnepről szóló beszámolókkal (980. tétel); a Le Monde Moderne - Gabriel Syveton írásával Jókairól (985. tétel). Ezek a számok valószínűleg tiszteletpéldányként kerültek az íróhoz, aki gondosan megőrizte őket. 26
