Hegyi Katalin: Titkok játéka. Válogatás Szentkuthy Miklós fényképhagyatékából (Budapest, 2009)

súgom, most is ez hiánytalanul bennem van!), ugyanakkor érdeklődésem, vonzalmam ki-kiszivárog az ultraabsztraktok és hiperbolondok iránt.

Már egyetemista koromban irodalomtudós, irodalomtörténész, művészettörténész, esetleg filozófus akartam lenni, olyan értelemben, ahogy én képzeltem a filozófiát. Legprecízebb felkészüléssel írom meg tanulmányaimat, ugyanakkor Rimbaud-hajlamaim vannak, kamasz költészet, szabadság, rendetlenség, egyszerre vagyok Kant is, meg Verlaine is. Szeretem a bohóckodás színességét, ugyanakkor szeretem a bölcsességet, az értelem fehér fényét.

Magyarság és Nyugat bennem él, éppen úgy, ahogy annak idején, a század elején szemben állt a hivatalos hazafiság és a Nyugat folyóirat.

Szeretem a széljegyzetek szerénységét, máskor meg az öntépő vallomás vagy gyónás erejét.

Egyik oldalon a freudi kísértés, a lélektan és lélekelemzés (bár Freud nem monopolistája a lélekelemzésnek), másik oldalon: egye fene a lélek nüánszait, mindig kacsingattam a bábszerű ábrázolás, a bábszínház felé.

Vonz és izgat a technikai forradalom minden fantasztikus nagyszerű eredménye, de aztán, ha kijózanodom, ha másnapos vagyok a technikai forradalomtól, akkor bizony úgy érzem, nincs szebb, mint a vademberek primitív élete.

És amint vonz és izgat a technikai forradalom, ugyanígy helyeslem irodalomban, művészetben, társasági és társadalmi életben a szexuális forradalmat, a szexuális szabadságot. Aztán? Ha jön a Katzenjammer, bizony nagyon vonzódom a klasszikus, ha nem is hideg, de régimódi, szép biedermeier diszkrécióhoz.

A végső kérdések izgatnak éjjel-nappal, de azért van sűrűn olyan éjjel és olyan nappal, mikor élem az átlagember életét, akinek semmi köze a végső kérdésekhez, éli a maga mindennapjait, olcsóbb lett a sárgabarack, lejár a telefonszámla.

A feszültségek úgy keletkeznek bennem - és gyakran úgy is oldódnak fel! -, hogy színész-természetű vagyok, és minden szerepet átélek. Mikor katolikus vagyok, mikor anarchista vagyok, mikor szeretem a goethei rendet, mikor szeretem a liberalizmust, ezek nemcsak olyan csipegetések és belekóstolgatások, hanem a legmélyebben átélt dolgok, az átélés pedig viharral és nagy drámai hullámverésekkel jár.

Frivolitások és hitvallások, 1988

93