Hegyi Katalin: Titkok játéka. Válogatás Szentkuthy Miklós fényképhagyatékából (Budapest, 2009)

KATEDRÁIJSOK: MÁMOR, CSODA, 111

Harmadik nagy utazásom 1931-ben volt, mikor ifjú feleségemmel ösztöndíjat kaptam Angliába. Akkor egy év alatt nemcsak Angliát, hanem ismét egész Európát beutaztam. Döntő' volt a kátéd rá li - sok hatása, mámora! Franciaországban, Németországban, Itáliában, Angliában a katedrálisoknak ha nem is százait (nem én vagyok a hibás, hanem az angolok meg a franciák, mert százakat mégse csináltak, ha lett volna, megnéztem volna] néztem végig, de tucatjait biztosan. Két katedrálist említek a számomra tengernyi élmény, benyomás, szenzáció, mámor, csoda, ihletés közül: Amiens és Angliában Lincoln. Nem is tudom, hogyan kell mondani: megszülettem vagy meghaltam? - ez olyan, mint a szerelmi regényekben, a főhős azt se tudja, hogy mit mondjon, mikor orgazmusban van, „meghalok", vagy „most élek igazán". Hát így voltam én, az amiens-i és a lincolni katedrális előtt. A lényeg: a monumentalitás, a millió részlet, a millió szobor gazdagsága, ugyanakkor a kompozíció szigorúsága. Érdekes itt említenem, hogy az amiens-i katedrális kapujában vásároltam meg a számomra addig ismeretlen Amiens-i Biblia című könyvet. Marcel Proust fordította le Ruskin nagy angol műtörténész könyvét franciára. (A pletyka azt mondja, hogy nem is ő fordította, hanem édesanyja, mert az jobban tudott angolul, mint Marcel.) A cím annyit jelent, hogy az amiens-i katedrális ezer szobra az egész bibliát - evangéliumot és ószövetséget - figurákkal ábrázolja. A figurákat, a legkülönbözőbb egyéni alakokat - már előbb beszéltem erről - eksztatikusán szeretem, ezért volt nekem ez sorsdöntő.

Sorsfordító pillanatok. Kabdebó Lóránt interjúja, Kortárs, 1983. szeptember

Szentkuthy Miklós, 1984. február

Kozák Albert felvétele

79