Hegyi Katalin: Titkok játéka. Válogatás Szentkuthy Miklós fényképhagyatékából (Budapest, 2009)

• épp ilyen sírig kísérő konfliktusa a szülei életideálja és a maga életkényszere közötti csillagászati távolság: esztergomi érsek helyett a Praeés Orpheus szerzője lett;

• elsősorban katedrálisok, képek, zenék és természettudomány tartja paroxizmális izgalomban - a szépirodalom (elsősorban regények): messze hátul kullog utánuk;

• sajátos nagyfeszültség és antagonizmus benne: a gyerekszoba örök kívánása és ugyanakkor a nagyvilági élet, a színészi csillogás telhetetlen szeretete;

• nagyfeszültség és nagy „stressz": millió impressziójának szigorú és monumentális kompozícióba foglalása;

• ajándékot kapni szerető emberektől a legfőbb öröm, ezért a Hála legelementárisabb ösztöne;

• soha életében csupán szórakozás céljából nem olvasott, nem látott - így aztán életében, az örök „stressz" alatt, soha békés pihenést nem ismer;

• orvosoktól csak a legnagyobb tudomány és legrészvevőbb szeretet egybeesését, szinte azonosságát fogadja el;

• állatok, növények (sőt kristályok!) világában a zabálás, szeretkezés, gyilkolás, megdöglés funkcióját látva: az „ember"-nek nevezett élettani csoportban nagyon is látja ezeknek a funkcióknak továbbfunk- cionálását - ezért tragikus félelemmel látja az emberiség veszélyeit és szinte dühöngő és profetikus hálával látja az antikapitalizmus, antimilitarizmus, antisovinizmus mégis lehetséges diadalait;

• végtelen kedvvel űzi a szójátékokat, szóösszetételeket, nyelvújításokat - zenélő, plasztikus, opali- zátó inverziókat és perverziókat: elsősorban a növényvilág hasonló kedvét utánozva: többek között ez is egyik oka kétségtelen barokk jellemének;

• tökéletesen egyenlő potenciájú a befogadóképessége a spanyol, angol barokk világnak és a nép- költészetnek;

• napról napra olvassa újságokban, folyóiratokban a „napi politikát". (Naplójában feljegyzi, hogy látva lássák, milyen kifejezhetetlenül távol áll holmi nárcisztikus, hülye elefántcsonttornyoktól.) Ilyenkor szívszaggató fájdalmat érez, hogy hipertrófiás hiperérzékenysége miatt nem állhat ki a Fórumra, noha például 25 éves tanári pályáján mindig első szónok volt, klasszikus retorikával tevékeny etikára nevelő;

• évek hosszú-hosszú során barátaival és barátnőivel szinte naponta commedia dell'artékat talált ki, játszott és rendezett; ennek legerősebb nyomai találhatók műveiben. Ágas-bogas szerelmi életében is a legnagyobb élvezetek közé tartozott: modern társadalmi vagy keleti mitológiai alakok álarcában találkozni;

• „entellektüel” társaságban nagyon rosszul érzi magát, a falvak házaiban és a lakói között a leges- legjobban: „pazar" összetettségei között ez is fontos. Jellemző, hogy a Praeés például a szigligeti faluban élvezettek és tapasztaltak között: soha nem érzett konfliktust! Ahogy legegyszerűbb édesanyja imádó szeretete és a divatdámák perverz parádéja között sem;

• szerelmi életére visszatekintve: nem a dionüszoszi és baccháns emlékek árasztják el, hanem azok a helyzetek, mikor a nők jók, kedvesek, anyák és őrangyalok, segítők és önfeláldozó részvéttel teljesek voltak;

• talán legnagyobb és örök megrendülést kiváltó érzése: az emberi szenvedés látása, titka, értelme vagy érthetetlensége.

Az egyetemesség vonzásában. Mezei András interjúja, Műhely, 1982. március

73