Hegyi Katalin: Titkok játéka. Válogatás Szentkuthy Miklós fényképhagyatékából (Budapest, 2009)

Maria Montemedale alázatos, bűnbocsátó és bűnbocsánatot aranyfürt könnyekkel kérő volt (...bűne még álmában sem volt soha!)

Mária az Egyetem egy kúpos-tenyér alá illő szobácskájábán várt, olvasott, imádkozott, aggódott, és - magával hozott könyveiből - tanult! tanult! tanult!, mert olyan jellem volt, hogy ahányszor „lélekben meghalt" valakiért, ugyanannyiszor lélekben feltámadt: újabb tudásért, tanulásért a történelem, a művészet, a csillagászat, a biokémia, az ókor és a legújabb kor bonyolult hangjegyeiért.

Tompa Mária, 1986. október 1.

Lugosi Lugo László felvétele

Divatról soha meg nem feledkezett! Dísz, dekoráció, kopt vagy bizánci barokk vagy első írországi miseruhák és „vers la nuit" night-club bálok kéjlárvái tárt kapukra találtak a művészetek minden Múzsájától átrészegedett testében, pipacs-lobbant képzelőerejében. Vásárolt és varrt, kirakatok üvegje az ő költői lényének tükörfalai voltak, minden ruha-anyaghoz értett, olló, tű, cérna, horgolópálcák forgó horga, vasalók orra: bennszülött világa volt. Organza de soie naturelle? Mousseline imprimée? Jupe arlequin? Ceinture â pans? Röpködtek körülötte, mint a sorsvirág vagy végzetcserje magvai, ha egy pele vagy szajkó, bolondórán, szexus-órán, szerteköpködi azokat. Van-e Vogue-abb vogue - kérdezte egyszer tőlem Mária (suttogta, mondta Gábriel arkangyal Celesztinusznak), mint az a sumér női bálvány, melyet Mezopotámiában, Uruk aranytornyai és Lagasch ezüstteraszai között, az országúton találtam, karaván tevéje ejtette el - pontos párhuzamban puffadó ganajával -, ennek szoknyája, ruhája üveg, alabástrom, ezüstzöld aragonit, fátyol és Velencében frissen fújt kehely, virág, szemfedő, Versailles-ban szentlélek-egekből lebegő csillár - itt mitológia és mondainség szentegységben vannak. Montemedale ezerszer magyarázta, váltogatva fantasztikus ruháit, hogy tudja, tudja (most igazán jót figyelj, teológ-pápa Celikém!): mindennek, ami létezik, van egy ős-ős, egyetlen ősoka, erről és ennél többet nem tudunk! Glóriája: ignoramus vak monstranciája, - viszont és „így hát": a mitológiák, legendák, babonák, metafizikus és parafizikus fantáziák, nektármadár, cukormadár, kékkoronás kántormadár álmaink, mindez az egyetlen mód, hogy a Semmi-Mandorlás, de legreálisabb Ős-ok körüli izgatottságunknak kifejezést adjunk.

Szent Orpheus Breviáriuma, Véres szamár, 1984Tompa Mária, 1986. április 2. Csigó László felvétele

69