Hegyi Katalin: Titkok játéka. Válogatás Szentkuthy Miklós fényképhagyatékából (Budapest, 2009)
Istenek, tücskök, madarak után: emberek. Az egyiptomi Memnón-szobrok arról híresek, hogy hajnalban elkezdenek dalolni, zengeni. Ezzel hozom kapcsolatba az én hajnalaimat: könyvtáramban, mint megannyi Memnón-szobor, a lámpák, a könyvek, a poharak, a tálca, az asztal, rajta a terítő, a székek, kicsik-nagyok, öblösek, kecsesek - elkezdenek nekem dalolni. Miért éppen hajnalban? Napközben, este és éjjel nem szólnak hozzám, mert az este és az éjjel... nekem még a nappal folytatása. Akkor még olvasunk, zenélünk, beszélgetünk, telefonálunk, pletykázunk, vacsorázunk. De a hajnal: az más. Az valóban egyedül hozzám és nekem szól. Ugyanúgy, ahogy a Memnón-szobrok hajnalban zengenek, szobám legkedvesebb megszokott tárgyai dalba kezdenek: sok-sok emléket idéznek föl. Mindig újabbakat és mélyebbeket, minden tárgyhoz személy kapcsolódik, kitől kaptam ajándékba, azzal mit éltem át. Minden nap más-más részletet énekelnek. A könyvek, bennük figyelmeztető bejegyzéseim, a vázák, a hamutálak, az aranyóra, a szőnyegek dalai a hajnali csendben nagyon-nagyon ihletőek, hajtanak, mint a múzsák az alkotás, az ábrázolás felé... Mondtam: ihlet a csend. Ugyanakkor nagyon fontos: jó, jó, ihlet, ihlet, meszkalin, meszkalin, daloló színek és formák, de mikor le kell írnom azt, amit kigondolok, az viszont komoly, aszketikus munka. Nagyon sok barátom, ismerősöm, akik ismerik stílusomat - vagy úgy tesznek, mintha ismernék, mert hallottak róla -, szokták mondani: jaj, ez a habzó barokk mű, jaj, milyen gyönyörűség lehet ezt írni! Micsoda verbális orgazmus? - Hát erről a gyönyörűségről lehetne beszélni. Megírni az elképzelésemet? Bizony ez a legnagyobb aszkézist követeli. Azért is írok reggel, hogy ezen a kegyetlenül önfegyelmező munkán túl legyek! Mert szép az irodalom, szép a művészet - van is ilyen szó, hogy szép- irodalom és szépművészet -, de számomra az élet a fontos, a jó és az élvezetes! Essünk túl a munkán, az irodalmi munkán, amely igen komoly, fegyelmezett foglalatosság, és ha azon túl vagyok, szabad lettem: imádkozhatok, sétálhatok, udvarolhatok, utazhatok, bohóckodhatom, és ha tetszik, tragizálhatok... mert a lényeg az élet! Mindenképpen szeretek alkotni, ugyanakkor minél előbb túl akarok esni a kemény munkán, mely a hajnal ajándéka. Van egy olyan frázis, hogy jaj, reggel friss az ember agya. Hát meg kell vallanom, ehhez nem sok közöm van, mert bocsánat, nekem mindig friss az agyam, nekem ahhoz nem kell hajnal. Sokszor a korai munka befejeztével egész délelőtt olvasok, délig, kora délutánig. Nem azért dolgozom reggel, mert akkor még friss vagyok, és ezt ki kell használnom, hanem mindazért, amit itt elmondtam és azokért az élvezetekért, melyek környeznek a természetben hajnali időben. Van egy óriásnaplóm, százezer oldalt tesz ki, a Petőfi Irodalmi Múzeumba helyeztem letétbe - ezt a naplómat is mindig hajnalban írom. El tudom képzelni nagyon sok íróról, aki naplót vezet, hogy este ír. Én is ugyan néha úgynevezett slágvortokban készítek jegyzetet este, de reggelre az előző napom szépen „klasszicizálódik”. Részlet az Aurora szerája, pogányokpiétája című esszéből, Élet és Irodalom, 1987 65
