Hegyi Katalin: Titkok játéka. Válogatás Szentkuthy Miklós fényképhagyatékából (Budapest, 2009)

A ZENE! Zongorázás, millió koncert, millió lemez. Mondanom se kell, hogy a zenében „középponti" izgalmam és érdeklődésem kezdettől fogva Wolfgang Amadeus Mozart. Ő az én eszményem, tragédiám, vallá­som, imádságom, szenvedélyem, humorom és játékosságom. Minden Mozart nekem! Ami nem azt jelenti, hogy idióta egy-bibliás vagy egy-muzsikás ember vagyok... Természetem szerint borzasztóan szeretem és élvezem Beethovent, a romantikusokat, Bach János Sebestyént összes fiaival, egész geneológiai garnitúrájával, a középkori zenét, barokk zenét, huszadik századi zenét, Bartók Bélát, Schönberget, Alban Berget és Anton von Webernt, Kurtágot, Durkó Zsoltot, Szőlőssyt, Bozzayt éppúgy meghallgatom, ismerem, ha nem is az „opera omniá"-t, hát ráérünk... Nem mindent szeretek, de a legnagyobb izgalommal hallgatom ezeket is. Tehát Mozart-bálvány- imádásom nem tesz bornírttá. 1932 és 1939 között jóformán naponta jártam koncertre és operába. Már reggel, mielőtt tanítani mentem, készültem az esti ilyen-olyan hangversenyre... Ez a sok zenehallgatás azonban nem volt amolyan l’art pour l'art dolog nekem. Irodalmi életem szempontjából leglényegesebb!... Akkoriban már az Orpheus-kompozíció járt a fejemben. Frivolitások és hitvallások, 1988 A harmincas években mutatta be az Operaház Monteverdi Odóját, Respighi hangszerelésében. Ez a zene sorsdöntő hatást tett rám, minden előadását meghallgattam. Az Orpheus cím ekkor szüle­tett. Rendkívül izgatott Monteverdi és Palestrina zenéjének különbsége, abban az időben, mikor jóformán minden este koncerten voltam. Az említett különbség foglalkoztatott dramatikus erővel: Toscanini és Bruno Walter kétféle zenekar-vezetési stílusa között. Regényre támadt kedvem: ebben Palestrina legyen Toscanini, Monteverdi legyen Bruno Walter. Az egyetemesség vonzásában. Mezei András beszélgetése Szentkuthy Miklóssal, 1982 Szentkuthy Miklós, 1971 Balla Demeter felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom